Amit nem tudsz megoldani, azt ki kell bírni.
Nem a kemótól lesz jobb az élete, hanem a törődéstől. A fájdalmat elviselni olyasvalakiért, akivel törődik. Nem erről szól az élet?
A gond és fájdalom tartja az embert életben. Vagyis az, hogy az ember megpróbálja a gondot és a fájdalmat elkerülni. Nálam ez teljes munkaidős állás volt.
Független értelmiségi vagyok, akinek ha valami nem tetszik, és a konfliktust végképp nem tudja megoldani a rendekezésére álló eszközökkel, kiáll és beleordítja a világba a baját, azzal sem törődve, hogy annak mi lesz a következménye.
Egyszer, tizenhárom éves koromban, az anyukámnak el kellett mennie valami partira. Azt mondta: “Lenny, légy szíves, mosogass el, és rakd el az edényeket.” Kábé éjjel háromkor felébresztett, és kiráncigált a konyhába. Az egyik szekrényajtó kábé ujjnyira nyitva volt. Ő meg rámutatott: “Csukd be az ajtót!” Nem hittem el, hogy ez a nő képes kirugdosni az ágyból az éjszaka közepén, csak emiatt! De hát, a dolgokat végig kell csinálni. Ha nem kaptam volna ezeket a leckéket, nem tartanék ma itt.
Amikor az emberek azt kérdik, mit teszek, amikor minden összeesküszik ellenem a világban, tudjátok, mit válaszolok? „Megyek tovább. Nem állok meg. Nem számít, hogy pofont kapok, odatartom a másik orcámat is. És hogy fáj? Nem azzal foglalkozom, mi történik most vagy mi történt korábban. Csak megyek tovább, előre.
Komoly, esetleg mindent megváltoztató hatást gyakorolhat az életünkre az a tény, hogy tudjuk, elvileg van mód arra, hogy a szenvedés legmélyebb bugyraiból akár az emberi lét legmagasabb szintű állapotába emelhetjük magunkat.
A harc, a küzdelem, a háborgás, az elégedetlenség, a lázadás: megannyi forradalmasítója a tehetségnek. Ettől a vér felpezsdül; az akarat megacélosodik; az életerő megduzzad. Az ember érzi magát. Elibe toppan a sorsának és bírkózik vele. Az akadályt legyőzi. Csak elpuhulni, elernyedni nem szabad. Mert a gyenge elbukik. Minden sikernek ára van. Egyszer a szívünk vére, máskor a belőlünk fakadó könnytenger.
Meg vagyok győződve arról, hogy semmit sem adnak ingyen, mert amit erőfeszítés, fájdalom és lemondás nélkül kapunk meg, nem olyan értékes.
Minden nehézség, mellyel életem során meg kellett küzdenem, minden gond és akadály egyre erősebbé tett.
Mi lenne, ha ahelyett, hogy hagynád, hogy ki kergessenek a világból, kétségbeesésbe hajszoljanak, minden gondolatodba beférkőzzenek és álmatlan éjszakákat okozzanak neked, fordítanál a helyzeten?
Ha kitartóan hiszel a lehetőségben, és szenvedélyesen azon fáradozol, hogy kézzelfogható valósággá változtasd, megtörténik a csoda.
A végsőkig ellen fogok állni a szervezett zsarnokságnak.
Mily nagyszerü: látni a célt magát,
s el is érni, ha kell, tüzön-vizen át.
Nem a fegyverek hiánya, az akarathiány tesz bennünket ma is minden komoly ellenállásra képtelenné. Ez a hiány ma áthatja egész népünket, megakadályoz minden kockázatos elhatározást, mintha a test nagysága nem éppen a merészségben gyökereznék.
Minden bajjal úgy van az ember, hogy nem tudja mindvégig komolyan venni.
Nincs élettervem, életfilozófiám – akár bölcsek vagyunk, akár bolondok, meg kell birkóznunk az élettel.
A gondokat mi idézzük saját fejünkre, hogy próbára tegyük az erőinket… ha nem lennének ezek a gondok, akkor más, ugyanennyire embert próbáló kihívással kellene szembenéznünk.