Azt hiszem az életben a legértékesebb győzelmek azok, amelyeket a legnehezebb elérni.
Megküzdés idézetek
Bátorság kell változtatni, bátorság kell elismerni, hogy boldogtalanok vagyunk. Bátorság kell, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat, és a bizonytalan jövő felé induljunk. Mert rémisztő a lehetőség, hogy elbukhatunk. Hogy nem lesz jobb, mint amilyen most. Pedig megtalálni magunkat nem más, mint elveszett önmagunk hátrahagyása. Egy olyan ismeretlen út, amelynek a végén képtelenség egyedül állni. Én várni fogom saját magam. Hogy támasza lehessek annak az elesett, gyenge és elfáradt lelkemnek, aki a hosszú út után érkezik a célba.
Ne arra áhítozz, hogy könnyebb legyen, hanem arra, hogy ügyesebb légy! Ne kevesebb gondot, hanem több hozzáértést kívánj! Ne kevesebb kihívásra számíts, hanem több bölcsességre!
Meg vagyon írva, hogy amint vetsz, úgy aratsz, de csak akkor, ha a vetés fáradozását a hit szellemi erőfeszítésével, és az értékes dolgok feletti lankadatlan felügyelet fizikai erőfeszítésével egyesíted. Mosolyogva fogadd a viszontagságokat, és cselekedj gyorsan az elhárításuk érdekében!
Nagyon meg kell alázkodnunk, látva, hogy mennyire nem vagyunk urai önmagunknak, és mennyire szeretjük a kényelmet és a pihenést. Mindig tartsd szemed előtt Jézust: Ő nem pihenni jött közénk, és nem keresett kényelmes körülményeket sem lelki, sem testi értelemben, hanem harcolni jött, önmagát megtagadni és meghalni jött.
Ha látom az utat magam előtt, bizonyos, hogy követni fogom? Ehhez még szükségem van a motivációra, hogy elszánjam magam, ezenfelül erőre, amely ezen az úton előre visz.
David, ez a harc más lesz, mint a többi, nem csak az üvegszilánkok miatt. Ebben a harcban nincsenek szabályok, aki veszít, meghal! Évszázadokkal ezelőtt így küzdöttünk.
(Xian Chow)
Az ember minden körülmények között megőrizheti a méltóságát. Ha kell is küzdeni, a harc felemel, nem lealacsonyít.
Aki jó cselekedetekre szánja el magát, nem számíthat arra, hogy az emberek eltakarítják az útjából az akadályokat. Sőt el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe.
Szerte a világon emberek milliói küzdenek azért, hogy életüket örökre megváltoztassák, könnyebbé tegyék; eközben azonban nekik is fájdalommal kell tudomásul venniük, hogy a megoldásokat nem a körülmények diktálják. A sorsunk bennünk van.
Mindannyiunkban megvan a rendkívüliség képessége, ám a többségünk – különös tekintettel a hátrányokkal küzdőkre – feladja a küzdelmet, ezért soha nem tapasztalhatja meg azt, hogy milyen érzés kijutni a pokolból.
– Goggins – jelentette ki a szakaszparancsnokom, miután közölte velem a jó hírt –, te pontosan az a fajta fenegyerek vagy, aki alig várja, hogy hadifogságba essen, csak hogy lássa, vajon képes lesz-e elviselni.
Nem minden vihar azért sodródik az utadba, hogy tönkretegye az életed. Néhány azért jön, hogy megtisztítsa az előtted lévő utat.
Az élet edzés. Amikor edzünk, fölkészülünk arra, ami előttünk áll. Élet és halál értelmét veszti, nem létezik más, csak a kihívások, amelyeket örömmel fogadunk és nyugodtan küzdünk le.
Az ököl útja erőt adott, hogy úrrá legyek az élet nehézségein. Sokszor az életben és a háborúban nem kegyelmezhetünk, de ha ennek a szemléletnek szenteled az életed, akkor felemészt.
(John Kreese)
Volt egy nehéz időszakom, miután 2007-ben elveszítettem az édesapámat. Ő volt az én mentorom, a „Cápám”, adtam a véleményére. A halála után jó pár évig azzal kellett szembesülnöm, hogy még a cégem meghatározó szakemberei sem mertek nekem tanácsokat adni. Nem tőlem féltek, hanem attól, amit létrehoztam. Nagyon hirtelen értünk el hatalmas magasságokba, kis cégből váltunk rövid idő alatt meghatározó regionális szereplővé. Ezt nekem is nehéz volt feldolgoznom, a munkatársaim pedig még jobban megrettentek az új helyzettől.
Soha ne próbálj ítélkezni felettem, haver. Nem tudod, hogy miken mentem át.
Abban a pillanatban, amikor a nehézségeimet a magam javára fordítottam, a karrierem robbanásszerűen megindult.
Amikor valami sikerül, annyi harc előzi meg, hogy az ember belefásul, és nem tud igazán örülni.
Nehéz időket átvészelni olyan, mintha egy kúpos csigahéjban lennénk, és minden fordulatnak van egy olyan pontja, amely nagyon szűk és horzsol. Ez a mi egyéni problémánk vagy érzékeny pontunk. A spirál keskeny, hegyes végében elég sűrűn visszaesünk ebbe a helyzetbe, mert a körmozgás itt nagyon korlátozott. De ahogy forgunk tovább, mind ritkábban fognak előjönni a zavaros idők, mindazonáltal előjönnek, de ne higgyük, hogy visszazökkentünk a kerékvágásba.
