A lélek közvetlenül Istentől kapja létét, ezért van Isten közelebb a lélekhez, mint a lélek önmagához, és ezért van Isten a lélek alapjában egész Istenségével.
Testem inkább van a lelkemben, mint amennyire a lelkem a testemben. Testem és lelkem inkább van Istenben, mint önmagában.
Ha szeretsz, kiszolgáltatott vagy, ha nem szeretsz, akkor sivárnak és üresnek érzed a lelked.
Ha van bármi, ami megment egy elveszett lelket, az a szerelem.
Flamingó-színű gyerekkorom évei, ahogy öregszem, közelednek, nekem a halál születés; a születés az első halálom volt. „Van-e nagyobb árvaság, felnőttek között gyerek maradni?” De én öreg gyereknek születtem.
Az emberi lélek független a testtől. Amikor meghalunk, lelkünk elhagyja a testet, s egy olyan világba tér vissza, mely elkülönültnek tűnik földi világunktól. Az emberi test olyan, mint egy kabát felvesszük, hogy emberek legyünk, és levetjük, hogy másvalamivé váljunk.
Ha éberen elmerengsz egy virág, kristály vagy madár láttán, anélkül, hogy azt gondolatban megneveznéd, számodra az a formamentesbe nyíló ablakká válik. Megnyílik egy belső „rés” – ha mégoly csöppnyi és tünékeny is –, amely a lélek világával teremt összeköttetést.
Elmélyült lelkek szükségképpen a múltban, valamint a jövőben élnek.
Személyiségünk egyetlen élet, csak egy a milliárd közül, amelyet a lelkünk megtapasztal. A lélek az időn kívül létezik. A lélek mérhetetlen távlatokat képes befogni, és észlelését nem gátolja a személyiség.
Mindig minden szituáció minden érintett személyt szolgál. Egyetlen olyan helyzetet sem találhatunk, egyetlen olyan pillanatot sem, amely ne szolgálná közvetlenül és azonnal a lélek gyógyulását és teljessé válását. Minden lélek illúzióját szándékai teremtik meg.
Minden, amit teszek, belülről jön és tudattalan, mivel a lelkiség nem racionalizálható.
„Boldogok a lélekben szegények – mondta Jézus –, mert övék a mennyek országa.” Mit jelent a „lélekben szegények” kifejezés? Azt, hogy nincs belső teher, nincsenek azonosulások. Sem dolgokkal, sem olyan mentális fogalmakkal, amelyekben éntudat lenne. És mi a „mennyek országa”? A Lét egyszerű, ám mély öröme, ami akkor található meg, ha elengeded az azonosulásokat, és „lélekben szegénnyé” válsz.
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Csak mert vettél egy kocsit, még nem mondod, hogy te magad vagy az a gépjármű. Akkor hát miért állítanád, hogy pusztán mert tested van, azonos vagy azzal a testtel?
A szívem ott van a tenyeremben, ott ver minden ujjam végében. Ha nem csap bele, figyelmeztetem magát, beleülök ebbe a székbe, és meghalok. (…) Nem remegek én a testemért. Én a szívemben és a fejemben élek, uram – nem ebben a gyenge porhüvelyben, melyben átmenetileg lakom.
A világ nem csak a fizikai valóságról szól, ezért arra is figyelmet kell fordítanunk, és fejleszteni kell, ami bennünk van. A lelkünkben.
Minden egyes nap új lehetőségeket kínál a lelki gyarapodásra.
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
Nem boncolok lelket, az a gyanúm, hogy a lélekelemzés éppolyan keveset mond a lélekről, mint az oxigén-, hidrogén- és szénatomok a kenyérről, mely belőlük áll.
Hiszem, hogy életünk során több különböző lelkitársunk is lehet.