A bűnös lélek számára valójában két büntetés van: a tudatlanság és az erő hiánya. A tudatlanságból ered a megszégyenítő tévedés, az erő hiányából a kínszenvedés.
Az embernek nem könnyű magán nevetnie, de a lelkének kétségkívül hasznára válik.
Ha egyszer megérintették lelkünket, úgy érezzük, hogy mindig azért éltünk, minden nyomoron, talán nagy eleséseken, sötét bűnösségeken azért gázoltunk át, egész múltunk, mint mágnesre a szétszórt vasszernek, rendeződik, beáll e szeretetnek mindenható pólusai felé.











