Olyan csönd állott kettőjük közé, amiben egy gyenge madár kimúlna.
A spirituális bántalmazás létrejöttének veszélyét jelezhetik a következő hamis üzenetek: „Mondj le a saját akaratodról, és ha nem teszed, akkor egoista vagy!” „Isten akaratának kell megtörténnie, ezért neked le kell mondani a sajátodról!” Csakhogy ki tudhatja azt, hogy mi az Isten akarata? Gyakran mindaz, amit az „Isten akaratának” neveznek, valójában csupán a pap, a mester, a guru vagy éppen a hívő közösség akarata. Ezekben a felszólításokban ott rejtőzik a visszaélés esélye. Minden visszaélés egyfajta határátlépés, ami nem veszi tekintetbe a másik személy emberi méltóságát és önrendelkezési jogát.
Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel van, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik a dolgokat már a másik tekintetéből is. Ilyen közel állunk, amikor szeretjük egymást.
Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. Nem leli meg a helyes szemszöget, ahogyan nézni kellene. Valahogy így. Mint ahogy nem tudunk örvendeni az örömnek sem, ha nincs akinek elmondjuk. Megkeseredik az öröm az ember szájában, ha sokáig ott ül és nem tud kijönni. Ugyanígy fonnyad el az élet szépsége is, ha az ember egymagában van vele. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.
Élet idézetek, Kapcsolatok idézetek, Wass Albert idézetek az életről
A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan, ki kicsoda. Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak, és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van. Ki az? Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Néha. És csak akkor, ha már késő.
A feleségem beteg lett. Folyamatosan idegeskedett a munkahelyi, személyes gondjai és a gyerekkel való problémái miatt. 35 éves korában nagyon lefogyott, vékony lett és rengeteget sírt. Nem volt boldog nő. Állandóan fájt a feje, a mellkasa, a hátán becsípődtek az idegek. Éjjelente nem aludt, csak reggel valamennyit, és nagyon hamar elfáradt a nap végére. A kapcsolatunk a szakítás határára került. A szépsége egyszerűen elveszett, karikásak lettek a szemei, rejtegette az arcát és nem törődött magával. Befejezte a filmezést és visszautasított minden szerepet. Teljesen elvesztettem a reményt és gondoltam hamarosan el fogunk válni. De aztán elhatároztam, hogy cselekedni fogok. Tudtam, hogy nekem van az egyik leggyönyörűbb nőm a földön, akiért rengeteg férfi odavan, de közülük én vagyok az, aki átölelheti és aki mellett elalszik. Elkezdtem őt virágokkal, csókokkal, bókokkal elhalmozni, megleptem egy sor aprósággal. A nap minden percében örültem annak, hogy ő van. Sok ajándékot adtam neki, és érte éltem. Elismerően beszéltem róla szűk baráti körben és a nagy nyilvánosság előtt, sőt minden témám róla szót, dicsértem őt, amerre jártam. Bárhol, ahol csak jártam… Nem fogják elhinni, de teljesen kivirágzott! Gyönyörűbb lett, mint valaha. Visszaszerezte a súlyát, mert már nem volt ideges se magára, se rám, se a világra. Nem hittem, hogy képes jobban szeretni engem is, mint addig, de ezt történt. Rajongásig szeretett és akkor rájöttem egy fontos dologra! A nő visszatükrözi a pasiját!
Amint megszülettünk, másokra volt szükségünk az élethez, egyedül nem boldogultunk volna: valaki más mentett meg bennünket, aki gondoskodott rólunk, testünkről-lelkünkről egyaránt. Tehát mindannyian egy kapcsolatnak, vagyis az emberség és a kölcsönös gondoskodás szabad és felszabadító kötelékének köszönhetően élünk.
Hagyj fel azzal, hogy szakaszokban éled az életed, és értsd meg egyszer és mindenkorra, hogy minden, amit teszel, egyetlen oszthatatlan egységet alkot. Az otthoni cselekedeteid hatással vannak a munkahelyi cselekedeteidre. Ahogyan az irodában bánsz az emberekkel, hatással vannak arra, ahogyan a családoddal és a barátaiddal bánsz.













