A gyűlölet elködösíti az elmét és a józan gondolkodás útjában áll. Egy jó vezető nem engedheti meg magának, hogy gyűlöljön.
Úgy éreztem, hogy ez a kis kert életem szimbóluma. Nem volt semmi egyebem, mint a gondoskodó szeretet, amellyel a jövő termését táplálom. Úgy gondoltam, a jó vezető pontosan olyan, mint egy kertész: felelősséget kell vállalnia azért, amit elültetett. Néha ki kell kapálnia a vadhajtásokat, de a jövőért dolgozik, azokért a gyümölcsökért, amelyek majd később fognak megérni. Az életemet olyannak láttam, mint egy kertet, amelyben elültettem valamit, de még várni kell a gyümölcseire.
Minél inkább ura vagy magadnak, annál kevésbé akarsz hatalmaskodni másokon, és minél kevésbé vagy ura magadnak, annál jobban akarsz zsarnokoskodni mások felett. Ezért van bajban a világ évszázadok óta.
A kor, amikor a rettegés, a Vezérnek megfelelni vágyás diktál, egyszerű és kiszámítható. Akkoriban bárkiért jöhetett a fekete autó, emberek százai tűntek el nyomtalanul. Én sohasem féltem, de azt tudtam, hogy mások nem akarnak hibázni, mert remegnek. A rettegő pedig szolgál, tüsténkedik, igyekszik a hatalom kedvébe járni. Szóval és tettekkel iparkodik biztosítani Vezérét s annak helytartóit: hű és igaz kommunista. Éljen a párt, lengjen a dicsőséges lobogó!
Nem elég legyőzni a hatalmat, az igazi feladat utána kezdődik: egy emberséges Magyarország felépítése.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Ott van a gond, hogy a vezetőink nem készítettek fel minket megfelelően a gépesített társadalomra. Sajnos a politikusaink kontárok vagy korruptak. Néha egyszerre mindkettő. A kormány érzéketlen a kisember szükségletei iránt.
Putyin nem egy őrült. Nem is démon. Ő egy “hideg rendszer” szülötte és túlélője. A KGB-é, a szovjet hatalmi gépezeté. Egy olyan világé, ahol az érték nem az ember, hanem az irányítás volt. Ahol az élet ára nem számított – csak a rendszer stabilitása.
A nép olyan, mint a birka, tiszteletes úr. Ha jó pásztor tereli őket, mennek engedelmesen, s meg is híznak mellette. Ha hitvány a pásztor, elbitangol a nyáj.
Van egy igazság, amit nem lehet elégszer kimondani: az a hatalom, amely el tudja hitetni veled, hogy csak az elveid feladása mellett győzhetsz, már győzött is. Mert elrabolta a lelkedet, megfertőzte a gondolataidat.
A hatalom nem korrumpál – csupán megszünteti a kényszert a színlelésre. Az igazságos védelmezni fog, az ambiciózus kihasznál, a bizonytalan zsarnokká válik. Nem a hatalom változtat meg – hanem az igazi arcod mutatkozik meg, amikor már nem félsz a következményektől.
A győzelmekben, melyeket az uralkodó a saját alattvalói fölött arat, nincs sem dicsőség, sem köszönet.
Az országnak meg kell tanulnia, hogy itt a kormány többé nem a hatalom egészét gyakorolja, hanem csak a kormányzati szintű irányítást tudja elvégezni, s együtt kell működnie a parlamentnek, a kormánynak, az önkormányzatoknak, az érdekvédelmi szervezeteknek, munkaadóknak és munkavállalóknak egyaránt.
Az a kormány, amely egy vesztett döntő csata után csak arra gondol, hogy népének mielőbb békét hozzon és a szertefoszlott remények érzésétől lesújtva többé nem érez magában bátorságot és kedvet ahhoz, hogy minden erejét összeszedje, nos, az ilyen kormány, gyengeségéből adódóan. minden esetben nagyfokú következetlenségről tesz tanúbizonyságot, valamint megmutatja, hogy nem méltó és talán éppen ezért alkalmatlan is a győzelemre.
Néha előfordul, hogy jelentéktelen kis emberek, ha sokáig maradnak egy helyen, kivívnak maguknak némi elismerést és hatalmat.