1483. november 10. - 1546. február 18.
a protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor
Martin Luther idézetei a hitről, a lelkiismeretről és az igazság melletti kiállásról szólnak. Gondolatai a reformáció szellemiségét tükrözik, és elgondolkodtatnak a személyes felelősség és a hit szerepéről.
Ámen! Azon fordul meg az imádság hatalma, hogy megtanultunk-e Áment-t mondani rá. Vagyis ne kételkedjünk, hogy bizonnyal meghallgat az Isten, és meglesz. E szócska azt jelenti: bizonnyal, valóban. A hitet fejezi ki, ennek minden imádságban meg kell lennie. De: Isten igéje és ígérete műveli azt, hogy jó lesz a te imádságod, nem a te áhítatod. Mert éppen az Ő igéjére támaszkodó hit egyúttal az igazi áhítat is, anélkül minden más áhítat ámítás és tévedés.
Imádkozni annyi, mint Istent segítségül hívni a szükségben.
Senki sem elégedett a maga sorsával, a lusta ökör a ló nyergét kívánja, míg a ló szántani kíván.
Nincs édesebb, kedvesebb, szívmelengetőbb kötelék, közösség és társulás, mint a jó házasság, ahol a házasfelek békében és egyetértésben élnek.
Hiszen látom, minél inkább megvilágosodunk, annál nyomorultabbak is vagyunk.
Az ember rosszabb a fatuskónál: mert ha ezt a lejtőn meglökik, valahol fennakadva megáll; de az ember számára nincs megállás.
Lelkiismeretünk ellen cselekedni sem nem biztonságos, sem nem lehetséges.
Isten egyik legszebb és legcsodásabb adománya a muzsika, melynek a Sátán dühös ellensége, mert a muzsika sok rossz gondolatot és kísértést elűz, azért az ördög őt nem állhatja.
Az igazi hívők mindig úgy érzik, hogy nem hisznek, azért küzdenek, harcolnak, forgolódnak, serénykednek, szünetlen azon fáradoznak, hogy hitüket megtartsák és öregbítsék.
A Szentlélek dicséri a nőket, úgymint Juditot, Esztert, Sárát etc., és a pogányok is dicsérték Lucretiát, Artemisiát. Nők nélkül nem lehetne házasság, és nem maradna fenn a világ. A nősülés orvosszer a bujálkodás ellen, tisztes mértéket szab neki, mert a test és a vér a maga módja szerint tisztátalan marad, míg csak lapáttal nem zúdítják rá a földet. Egy nő az élet során baráti, szeretni való és mulattató társunk. Nők szülik és nevelik a gyermekeket, ők vezetik a háztartást, ők osztják szét megfontoltan, ami a férfi keresménye és szerzeménye, és ők ügyelnek rá, hogy a vagyont ne oktalanul elherdálják, hanem kinek-kinek megadassék, ami jár neki. Ezért nevezi őket a Szentlélek a ház becsületének: mert az kell, hogy a ház becsületére váljanak, és ők legyenek a ház ékessége, dísze. Hajlamosak az irgalmasságra, mert Istentől mindenekelőtt arra vannak teremtve, hogy gyermekeket hozzanak a világra, hogy a férfiak örömüket és kedvüket leljék bennük, és hogy irgalmas szívűek legyenek.
Most már tudom, hogy csak jó lelkiismerettel lehetünk boldogok.
Egyedül Isten az, aki az alázatot felismeri, megítéli és kinyilatkoztatja, úgyhogy az ember akkor tud legkevesebbet az alázatosságról, amikor éppen valóban alázatos.
A kedves kisgyermekek ártatlanságban élnek, nem tudnak a bűnről, nincs bennük irigység, harag, fukarság, hitetlenség stb., ezért hát vidámak és jó a lelkiismeretük, nem félnek semmilyen veszedelemtől, sem háborútól, sem dögvésztől, sem a haláltól stb., jobban ízlik nekik az alma, mint az érme. És amit hallanak Krisztusról, az eljövendő életről, abban együgyűen hisznek, minden kételkedés nélkül, és vidáman beszélnek róla. Ezért Krisztus minket, időseket komolyan arra int, kövessük a gyermekek példáját, amikor így szól: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen be nem megy abba.” (Mk 10,15) Mert a gyermekek igaz módon hisznek, és ezért Krisztus szerette őket és az ő gyermeki tréfáikat.
Egyszerre több könyv olvasásától jobban össze lehet zavarodni, mint amennyi bizonyos és maradandó dolog tanulható belőlük. Amiként azok, akiknek hátukon a házuk, és hosszabb ideig sehol sem időznek, azok nem laknak sehol és egyetlen helyen nincsenek otthon; és ahogy barátaink társaságából sem akarunk mindennap mindegyikkel együtt lenni, hanem csak néhánnyal, akit kiszemeltünk: ugyanígy kell a legjobb könyveket is kiszemelni, jártas-keltesnek lenni bennük, és az utolsó betűig ismerni őket.
Ne higgy el mindent, amit hallasz! Ne szeress mindent, amit látsz! Ne mondj el mindent, amit tudsz! Ne tégy meg mindent, amit akarsz!
Az igazság egy átmeneti dolog, amely végül véget ér; de a lelkiismeret örökkévaló, és soha nem szűnik.
Ha azt képzelném, hogy az Úristen nem érti a tréfát, nem is akarnék a mennybe jutni!
Egy földi királyság sem létezhet az emberek egyenlőtlensége nélkül. Vannak szabadok, vannak jobbágyok, uralkodók és alattvalók.
A régiek bölcsen gondolták és rendelték, hogy az emberek valamely tisztes dologban fáradjanak és gyakorlatozzanak, nehogy dúskálódásban, fertelmeskedésben, zabálódásban, részegeskedésben és hasztalan játszódásokban fetrengjenek.
Martin Luther a reformáció atyja, a keresztény gondolkodás egyik legnagyobb alakja, aki a hit megújításáért és az ember lelkiismeretének szabadságáért vívott harcot.
Tanításaival nemcsak az egyház történetét formálta át, hanem az emberiség szellemi fejlődésére is maradandó hatást gyakorolt.
A Martin Luther idézetek az igazság, a hit, az erkölcs és az emberi bátorság kérdéseit járják körül. Szavai ma is arra emlékeztetnek, hogy a belső meggyőződés és a lelki tisztaság erősebb minden külső kényszernél. Luther gondolatai időtlenül szólnak arról, hogy a hit nem puszta dogma, hanem élő kapcsolat Isten és ember között.
Ezek az idézetek arra ösztönöznek, hogy szembe merjünk nézni a félelmeinkkel, kiálljunk az igazság mellett, és ne feledjük: a lelkiismeret hangja mindig utat mutat, még a legnagyobb viharban is.
