Ahol egy vadász él, tíz pásztor tud élni, száz gazdálkodó és ezer kertész. (…) Az a darab föld, mely mint legelő, azaz mint takarmány, tíz embert tud másodkézből a rajta hizlalt állatok húsával ellátni – köles, borsó, lencse és árpa termesztése esetén – száz embert tud táplálni, és eltartani.

Az állatokkal szembeni kegyetlenségnek sem az igazi képzettség, sem a tanultság mellett nincs helye. Az az alacsonyabb és nem-nemes népség megbélyegző terhe. Az állatokkal szemben ma valamennyi nép többé-kevésbé barbár. Hazug és groteszk, ahogy a maguk vélt fejlettségét minden lehetséges alakalommal hangsúlyozzák, és közben naponta követik el, vagy hagyják jóvá a legförtelmesebb borzalmakat védtelen teremtmények millióival szemben. Csodálkozunk hát még azon, hogy ezek az úgynevezett kultúrnépek egyre inkább a hanyatlás borzalmas útja felé tartanak?