Nagy különbség van azon gyerekek között, akik olyan családban élnek, ahol bármikor elfogyhat a pénz, és azok között, ahol nem ez a helyzet.
A gyermekek nem tulajdonai a szülőknek, s csak látszólag származnak belőlük.
Még így is stréber voltam azokhoz az utcagyerekekhez képest, akikkel együtt lógtam. Sokféle társaságba próbáltam beilleszkedni, de egyszerűen még nekik is furcsa gyerek voltam. Szerettem rossz dolgokat művelni, mert ez egy jó módja volt annak, hogy észrevegyenek.
A gyerekek akkoriban nagy szabadságot kaptak, hogy rohangásszanak. Mindenfelé mentünk, napközben egyáltalán nem voltunk a lakásban, semennyit sem. Kint voltunk a szabadban, mindig csináltunk valamit, fantasztikus volt. Szörnyű, hogy ma már nem nőhetnek fel így a gyerekek. Hogy hagyhattuk, hogy ezt történjen?
Furcsának tartom akkori viselkedésemet, mert az utcánkban a velem egykorú lányokat hat-nyolc éves koromig nem tekintettem játszótársnak, csúnyán csúfoltam őket, ahogy a többi fiú barátom. „Lányok, lányok, földi boszorkányok, föld alatt laknak, szart szopogatnak” mondókával kergettük szét a tőlünk külön játszó lányokat. Rosszak voltunk, igencsak megkésve bocsánatukat kérem.
A gyermek minden bölcs szót tud, kár, hogy itt a földön csak kevesen értik meg. Nagy oka van, hogy nem akar beszélni mégsem. Csak egyet akar: és ártatlan arccal tanulja az anyja szavait az anyja ajkáról. A gyermek úgy jön a világra, mint egy koldus, pedig mennyi aranya és gyöngye van. Nagy oka van, hogy álruhában érkezik. Icipici csupasz koldus, aki tökéletesen tehetetlennek tetteti magát – így koldulja a mérhetetlen anyai szerelem gazdagságát.
Szeretnék egy zugot gyermekem szívének tündérvilágában. Tudom, hogy a csillagokkal beszélget, és az ég lehajol hozzá, hogy megsimogassa: szelíd felhők és szivárványok szórakoztatják.
Mikor gyerek vagy, először nem érted, hogy bármit csinálsz, annak lesznek következményei, ezért próbálgatod a világot, hogy mire mi következik.
Szerintem remek, ha a gyerek jobban viselkedik idegenek társaságában, mint otthon. Ez azt jelenti, hogy otthon önmaga lehet.
A szeretethez idő kell. Aligha lehet rövid etapokban szeretni a gyereket, együtt kell lenni vele.
Tudod, milyenek a gyerekek. Mindig azt hiszik, hogy ami rossz, arról ők tehetnek. Azt gondolják, ha rosszul érzik magukat, akkor rosszak.
A gyerekeknek (…) arra van szükségük, hogy megtapasztalják a szüleik szabadságát, boldogságát és jó közérzetét Csak ez adhat zöld jelzést nekik, hogy ők maguk is lehetnek boldogok, szabadok, és jól érezhetik magukat.
A gyerekeket beskatulyázzuk, iskolába küldjük őket, mintha egyforma kis állatkák lennének. És akkor ott szenvednek. Ha pedig valami bajuk van, akkor nem azt mondjuk, hogy nahát, talán egy másik környezet jobb lenne neki, hanem (…) hívjuk a pszichológust.
Nem játszom ott, ahol a gyerekek nem érthetik meg. Jelenleg ők a legfontosabbak. Ezért helyes, ha neveled őket. Megmutatod nekik, kik a feketék, kik a fehérek, kik a kínaiak és így tovább. És hogy a Földön mindenki egyetlen közös tudat felé tart.
A gyermekek mindent találnak a semmiben, a felnőttek viszont semmit a mindenben.
Egészen más gyerekként megélni egy politikai rendszert, mint felnőttként.
A gyerekek hisznek a Mikulásban; a felnőttek a gyermekkorban hisznek.
Ha egy gyermek első éveit nem egy teljesen odaadó, szeretettel teli környezetben élte le, akkor felnőttkorában igencsak gyenge lábakon áll majd az önbecsülése és az önbizalma.
A Mikulás egy szimpatikus arcú, megtermett, piros ruhás, fehér szakállú öregember, aki jó gyerekeket keres, hogy megajándékozza őket. Manó szerint nem kéne ilyen válogatósnak lennie: bármilyen gyereknek örülnie kellene, nem csak a jóknak.
Jótékonysági munkámmal főleg a gyerekeken szeretnék segíteni.