267 idézet
Mondd azt egy gyereknek, hogy hülye. Az elején ki fog nevetni, később mérges lesz, majd amikor véletlenül belerúg az asztal lábába, viccesen felnevet, hogy „Jaj, milyen hülye vagyok!” És hopp! Aktiválódott is az új gondolat, ami eredetileg nem az övé volt, nem tőle származott.
Úgy vélem, már egészen kicsi kortól ösztönöznünk kell a gyerekeket az éneklésre és a hangszeres játékra.
Mindennel vissza lehet élni. Az olvasáshoz való kedv helyes hajlam a gyermekekben, de ártalmassá válhat, ha álmodozásra neveli őket, s elrabolja tőlük a tanulás idejét. Legyen nekik meghatározott idejük az olvasásra, és az olvasás nemcsak a tanulásnak, hanem a játéknak és pajkoskodásnak az idejét se rövidítse meg.
Egy gyermek nem tudja nem szeretni az apját. Nem számít, hogy ki ő vagy, hogy mit tesz…vagy mit nem tesz. Ezt a saját fiam tanította meg nekem, akit bántottam, mégis szeretett.
Minden gyerekbe belenevelik a hazugságokat, úgy programozzák be őket, hogy behódoljanak a társadalomnak, engedelmes rabszolgáivá váljanak. Minden társadalom kíméletlenül megroppantja minden egyes gyerek gerincét; gerinctelenné teszi őket.
A gyermekeid lesznek a te élő emlékműveid, akár tetszik, akár nem.
Kétségtelen, hogy a szülőknek sokat segít, ha a gyermek tüneteit a saját problémáik és konfliktusaik fényében veszik szemügyre. Szülői kötelesség ezt megtenni. Ebben a tekintetben addig terjed a felelősségük, ha hatalmukban áll, hogy úgy alakítsák a saját életüket, hogy a gyerek ne legyen annak kárvallottja. Általában rendkívül kevéssé hangsúlyozzák, milyen fontos a gyermek számára szülei életvezetése, mivel a gyermekre a tények, és nem a szavak hatnak. Ezért kell a szülőknek mindig tudatosítaniuk magukban, hogy adott esetben ők maguk a gyermek neurózisának első és legfőbb forrásai.
A gyereket az neveli, hogy a felnőtt micsoda, s nem az, amit fecseg.
A gyermeknek bizonyára imponálnak a szülők nagy szavai, és azt hihetnénk, hogy őt ezzel nevelik. Valójában a szülők élete neveli a gyermeket, a hozzá intézett szülői szavak legfeljebb csak összezavarják.
Gyerekkorom kedvenc szuperhőse Pókember volt, nagyon komoly lelki kötődésem volt hozzá.
Én Uram, csak arra kérlek,
Vigyél hírt a kétkedőknek,
Ne apadjon ki a forrás,
Add, hogy legyen gyermekáldás.
Szülessenek ezerszámra,
Mesés, szép Magyarországra,
Mint tavaszi vadvirágok,
Honfiak és honleányok.
Amikor a gyerekeink négyévesek lettek, megengedtük nekik, hogy éles kést vegyenek a kezükbe, és attól kezdve, hogy betöltötték a hetet vagy nyolcat, motoros kisgépeket is kipróbálhatnak. A feleségemnek – őt illeti a dicséret – van egy jó mondása: „Inkább legyen kilencujjú gyerekem, mint ügyefogyott gyerekem.” Ez nagyon rokonszenves világkép.
A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és új irányba s fényt keres, napok, holdak, csillagok, vagy pislogó gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen.
Akármilyen a világ. Igyekezni kell megszépíteni. A gyermekekért elsősorban. De magunkért is. … Mert ha nem, akkor miért él az ember?
A gyermekek általában kegyetlenek és vérengzők, mert születésükkor ittak a felejtés vizéből. Nem tudják, mi van a vér és a halálsikoly mögött.
Ahhoz, hogy egy gyermek fejlődjék, és kibontakozzék, szeretetre, elfogadásra és dicséretre van szüksége. Nevelőinknek nem muszáj szidalmazniuk ahhoz, hogy rámutassanak, mit csinálhatnánk „jobban”. A bennünk élő gyermek továbbra is igényli ezt a szeretetet és biztatást.
Az anya méhében megfogant gyermek soha nem bűnös agresszor, hanem egy védtelen lény, aki arra vár, hogy fogadják és segítsék.
A bizalom olyasvalami, ami ösztönösen megy a gyerekeknek, míg valaki nem hazudik nekik, vagy meg nem győzi őket róla, hogy veszélyes.
Bárki, aki hallotta már gyerek szájából a szót, szeretlek, őszintén lepucolva, érdektől mentesen, annak minden tisztaságával, az megkapott mindent, amire csak vágyni lehet az életben.
