Soha nem tudod megmondani, hogy éppen a pályafutásod csúcsán vagy-e, mert mindig a tökéletességre törekszel. Bár elég magas teljesítményt értem el, mindig arra törekszem, hogy többet hozzak ki magamból, mert tudom, hogy lehetőségem van még magasabb szintre is eljutni.
Amint haladsz előre, úgy teremted a saját univerzumod.
Minden reggel emlékezetem magam, hogy bármit beszélek is a mai napon, semmit sem fogok tanulni belőle. Tanulni tehát csak úgy tudok, ha odafigyelek másokra.
Az ember többé válhat önmagánál, többé annál, aminek indult.
Az út, mely a városba vezet, kénytelen megmászni a hegyoldalt és leereszkedni a lejtőn, alkalmazkodik a talaj változataihoz; de a talaj változatai nem okai az útnak, s nem adták az irányát. Minden pillanatban szolgáltatják neki a nélkülözhetetlent, a földet, melyen halad; de ha az egész útat nézzük, és nem annak egyes részeit, akkor a talaj változatai többé nem egyebek, mint akadályok, vagy késedelmi okok, mert az út egyszerűen a városba akart jutni és legszívesebben egyenes vonal lett volna. Így vagyunk az élet fejlődésével s a körülményekkel, melyeken áthalad, csakhogy a fejlődés nem rajzol egyetlen utat, s irányokba szakad anélkül, hogy célokat szemelne ki, végül mindig teremtő marad, még akkor is, mikor alkalmazkodik.
Csak akkor fejlődhetünk, ha nem a tulajdon képzelgéseinkben keresünk megnyugvást.
Ha az ember elég felnőtt, akkor elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a kudarcaival, és okuljon belőlük. Hihetetlenül sokat segít a fejlődésben. (…) Az ember nem sebezhetetlen, és nem tökéletes – jó, ha ezzel tisztában vagyunk. És ha ezt elfogadjuk, akkor a körülöttünk élőkkel is sokkal megértőbb és meghittebb lesz a viszonyunk.
Amint megértesz valamit, annak mesterévé válhatsz.
50-60 évvel ezelőtt … nagyon kevés ember volt Nagy-Britanniában vagy valójában Európában, aki természetfilmeket készített. Így nem számított, hogy milyen amatőr felszereléssel rendelkeztél. Az emberek nem néztek rád ezért kritikusan. A természettudományi filmek készítése viszonylag egyszerű volt: mutasd meg az állatokat és az emberek rácsodálkoznak… Megdöbbentek a valóságon. A most már rendelkezésre álló technológiával mindenhová elmehetünk. A tenger aljára, az űrbe, drónokat, helkoptereket használhatunk. Felgyorsíthatjuk és lelassíthatjuk a dolgokat. Filmezhetünk sötétben. Rendkívül sok a lehetőségünk!
A tudományt sokan arrogánsnak tartják, mert képes semmivé foszlatni dédelgetett illúziókat, és gyakran ellentmondani látszik a józan paraszti észnek. Úgy ingatja meg egy-egy szilárdnak vélt elképzelésünket, ahogy egy földrengés a biztos talajba vetett hitünket. Ennek ellenére azt állítom, hogy a tudomány maga az alázat. A tudósok nem kizsigerelni akarják a természetet, hanem tisztelettudóan kikérdezik és komolyan elgondolkoznak a feleletein.
Némi fantázia nélkül még tüzet rakni sem tanultunk volna meg.
A folyónak van medre, vannak partjai, de hát csupa part-e a folyó? Nem éppen ezek a korlátok késztetik-e a vizét arra, hogy előre mozogjon?