A tudás a tudomány kérdése, ezen a téren nem engedhető meg a legcsekélyebb képmutatás vagy elbizakodottság sem, csakis az ellenkezőjére van döntően szükség – a becsületességre és a szerénységre.
Mao Ce-tung
1893. december 26. - 1976. szeptember 9.
kínai forradalmár, politikus, költő, kommunista vezér, a Kínai Népköztársaság teljhatalmú vezetője annak megalapításától haláláig
A kultúra nélküli hadsereg tudatlan hadsereg, s tudatlan hadsereg nem győzheti le az ellenséget.
Egész irodalmunk és művészetünk a néptömegeket, elsősorban a munkásokat, parasztokat és katonákat szolgálja, a munkásokért, parasztokért és katonákért jön létre, és ők élnek vele.
A lehető legrövidebb időn belül meg kell valósítani azt a követelményt, hogy minden munkaképes nő álljon be a munka arcvonalába az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve alapján.
Kétfajta társadalmi ellentmondással állunk szemben – a köztünk és az ellenség közötti ellentmondásokkal, valamint a népen belüli ellentmondásokkal. Ez a kétfajta ellentmondás természetét tekintve teljesen különbözik egymástól.
„Nem akarjátok megszüntetni az államhatalmat?” De igen, akarjuk, csak nem most; ma ezt még nem tehetjük meg. Miért? Mert az imperializmus még fennáll, a hazai reakció még létezik, s vannak még hazánkban osztályok. Jelenlegi feladatunk megerősíteni a népi államgépezetet, főleg a népi hadsereget, a népi rendőrséget és a népi bíróságokat, hogy megszilárdítsuk a honvédelmet, és megvédjük a nép érdekeit.
A jómódú parasztok között igen erős a tendencia a kapitalizmus iránt. Ez a tendencia elburjánzik, ha a szövetkezetesítési mozgalom során, és még ezután is igen hosszú ideig csak a legcsekélyebb mértékben is elhanyagoljuk a politikai munkát a parasztok között.
Mi, kommunisták, sohasem rejtjük véka alá politikai állásfoglalásunkat. Jövőbeli, illetve maximális programunk az, hogy Kínát a szocializmusba és a kommunizmusba vezessük, ez biztos és kétségtelen. Pártunk neve és marxista világnézetünk félreérthetetlenül utal páratlanul fényes és ragyogó jövőnk magasztos eszményére.
A puskát hordozó ellenség megsemmisítése után még mindig marad puska nélküli ellenség; ezek szükségszerűen elkeseredetten fognak harcolni ellenünk, és nekünk semmiképpen sem szabad könnyen vennünk őket. Ha most nem így tesszük fel és nem így értjük ezt a kérdést, rendkívül súlyos hibákat fogunk elkövetni.
Amivel az ellenség szembeszáll, azt támogatnunk kell. Amit az ellenség támogat, azzal szembe kell szállnunk.
Ellenségeink mindazok, akik szövetségre lépnek az imperializmussal: a hadurak, a bürokraták, a komprádor-osztály, a nagybirtokos osztály és az értelmiségnek a hozzájuk szegődő reakciós része. Forradalmunk vezető ereje az ipari proletariátus. Legközelebbi barátaink a félproletárság és a kispolgárság. Ami az ingadozó közép-burzsoáziát illeti, jobbszárnyuk ellenségünk, balszárnyuk viszont barátunk lehet, de állandóan résen kell lennünk, és nem szabad megengednünk, hogy szétzilálják arcvonalunkat.
A forradalom nem díszebéd, nem egy írásmű megalkotása, nem egy kép megrajzolása, és nem hímzés; nem lehet olyan kifinomult, olyan könnyed, illedelmes, olyan gyengéd, kedves, udvarias, tartózkodó és nagylelkű. A forradalom lázadás, erőszakos cselekedet, amellyel az egyik osztály megdönti a másikat.
Az ellenség önmagától nem pusztul el. Sem a kínai reakciósok, sem az amerikai imperializmus Kínában levő agresszív erői nem lépnek le önszántukból a történelem színpadáról.
A népet nekünk kell megszerveznünk. A kínai reakciósokat a nép megszervezésével kell megdöntenünk. Minden reakciós egyforma: ha nem sújtunk le rá, nem bukik el. Olyan ez, akár a padlóseprés: ahová a seprű nem ér el, onnan magától egyáltalán nem tűnik el a por.
A társadalom változásait főképpen a társadalmon belüli ellentmondásoknak, azaz a termelőerők és a termelési viszonyok, az osztályok, az új és a régi közötti ellentmondásoknak a fejlődése idézi elő; ezeknek az ellentmondásoknak a fejlődése lendíti előre a társadalmat, és adja meg a lendületet ahhoz, hogy az új társadalom felváltsa a régit.
Az osztálytársadalomban mindenki egy meghatározott osztályhelyzetben él, és mindenfajta eszme kivétel nélkül magán viseli az osztálybélyeget.
A politika és a taktika a párt élete, a különböző szintű vezető elvtársaknak feltétlenül kell a legnagyobb figyelmet fordítaniuk ezekre, semmiképpen sem szabad ezeket elhanyagolniuk.
A Kínai Kommunista Párt az egész kínai nép irányító központja. E központ nélkül a szocializmus ügye nem diadalmaskodhat.
Ha forradalmat akarunk, forradalmi párttal kell rendelkeznünk. Forradalmi párt nélkül, mégpedig a marxizmus-leninizmus forradalmi elméletére és forradalmi stílusára épült forradalmi párt nélkül nem lehet a munkásosztályt és a széles néptömegeket az imperializmus és lakájai ellen győzelemre vezetni.
Az ügyünket vezérlő központi erő a Kínai Kommunista Párt. A gondolkodásunkat irányító elméleti alap a marxizmus-leninizmus.