Valahányszor úgy gondolom, hogy csakugyan vége lesz a dalnak, mindig nagyszerűbb életre születek újjá.
Őszinte leszek: fogalmam sincs, a karma – az ok és okozat törvénye, amely állítólag irányítja az életünket – milyen mértékben határozza meg jó és rossz sorsunkat a különböző létezéseink során. Akik hisznek a karmában, akár csak egy kicsit is, úgy vélik, az, ahogyan másokkal bánunk, amilyen hibákat elkövetünk, és amilyen sikereket aratunk, egyaránt hatással van mind a mostani, mind a későbbi, újabb reinkarnációval létrejövő életünkre. Ha ebben a létezésünkben valami igazságtalannak vagy nehéznek tűnik, azt mondják, az a karma kiegyenlítő hatásának az eredménye lehet. A karma az általunk megjelenített negatív és pozitív cselekedetek eredménye; arra utal, hogy nem menekülhetünk el a múltunk elől, főleg nem, ha másokat bántunk, és azt is jelenti, hogy minden utolér majd minket ebben vagy valamelyik jövőbeni életünkben.
A keleti filozófia elutasítja azt az elképzelést, hogy minden megszülető csecsemő újonnan teremtett lelket kap. Korlátozott számú monádban hisz, amelyek egyre tökéletesebbé fejlődnek és növekednek az által, hogy sok egymást követő személyiséget olvasztanak magukban. Ezek a személyiségek a karma termékei, és a karma és a reinkarnáció által történik meg, hogy az emberi monád idővel visszaér a forrásához, az abszolút istenséghez.
Csak egyszer élsz. Ezt állítják az emberek, mintha ezzel nagyobb jelentőséget tulajdoníthatnának az életüknek, hiszen minden csak egyszer történhet meg. De mi van, ha pont az ellenkezője igaz? Mi van akkor, ha te magad vagy fontosabb, mert az élet örökös körforgásában tetteink következményei századokon és kontinenseken át ívelnek? Mi van akkor, ha újra és újra esélyt kapsz arra, hogy szeresd a tieidet, hogy helyrehozd, amit elrontottál, hogy változtass?
Egyszer élünk idézetek, Élet idézetek, Reinkarnáció idézetek
A következő életemben macska szeretnék lenni egy könyvesboltban. Napfény, könyvek és szunyókálás.
Voltak múltat idéző álmaim és természetesen érzéseim a különböző korokból és helyekről. Nem tudhattam biztosan, mit is jelentenek. Csak annyit tudok, hogy egyfajta tiszta nosztalgiát éreztem azt illetően, hogy az élettapasztalat több, mint aminek manapság hisszük. Nem szívesen használom a reinkarnáció szót, mert túlságosan megterheli a vallásos és érzékelési előítélet. Még abban sem vagyok biztos, hogy a múltbéli tapasztalat a „múltban” történt.
Amíg élek, énekelni fogok. Frank Sinatra is addig énekelt, amíg meg nem halt. Ahogy Presser Gábor mondaná: ezt egy életen át kell játszani. Csináljuk, amíg tart, majd elmegyünk, átöltözünk és lehet, hogy a következő életemben kazánkovácsként térek vissza. Az sem lesz olyan rossz, bár egy kicsit melegem lesz, az biztos…
Szepes Mária azt mondta mindig, hogy öreg szellem vagyok. Ő hitt a több élet létezésében, és azt gondolta hogy mögöttem is több van. Persze bizonyíték nincs rá, nem tudhatom, hogy ez igaz-e. A reinkarnáció engem kíváncsivá tesz. De csak annyit tudok róla, mint bárki más.
Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sok ezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be… és amelybe visszatérünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egészen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig.














