Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sok ezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be… és amelybe visszatérünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egészen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig.

Van fogalmad arról, hogy hány életet kell még leélnünk, amíg egyáltalán eszünkbe jut, hogy az élet többet kell hogy jelentsen az evésnél, a harcnál, vagy a Falka hatalmánál? Ezret Jon, tízezret! És utána másik száz élet, amíg elkezdjük megtanulni, hogy létezik egy olyan dolog, hogy tökéletesség, és megint egy másik száz, amíg rájövünk, hogy az életünknek az a célja, hogy megtaláljuk azt a tökéletességet, és ki is mutassuk.

Ő ezeket az arcokat és alakokat ezerféle viszonyban látta egymással…egyikük sem halt meg, csupán megváltoztak, mindig újra születtek, folyamatosan egyre új arcuk volt, csupán az idő állt az egyik és a másik arc között.

Nem akkor kezdődtem amikor megszülettem, sem akkor, amikor megfogantam. Folyamatosan növök, fejlődöm megszámlálhatatlan miriádnyi ezredéven keresztül… az összes előző énemnek megvan a hangja, visszhangja és súgása bennem… óh megszámlálhatatlanszor fogok még újraszületni.

Biztos vagyok abban, hogy valóban újra megszületünk és hogy az élet a halálból ered, s a halottak lelke tovább él.

Korábban azt gondoltam, ha létezik reinkarnáció, akkor elnökként, pápaként vagy .400-as baseball-ütőjátékosként szeretnék újjászületni. Most viszont már inkább kötvénypiacként térnék vissza, mert akkor mindenki tőlem tartana.

Egyetlenegy valamivel kacérkodom. A reinkarnációval. Mert nem igaz, hogy nincs folytatás, az lehetetlen. Kell, hogy legyen, a világ nem szűnhet meg. Én fű szeretnék lenni, mert az kinő, levághatják, letaposhatják, akkor is kinő.