Két dologról beszélhetek, amit valójában nem szeretek. A fekete történelem hónapja sértés. Egy hónapra fogod degradálni a történelmemet? Az afroamerikai kifejezés is sértő, nem vagyok oda érte. A feketék egészen az n-betűs szóig különböző címeket viseltek, és nem tudom, hogyan kapnak publicitást ezek a dolgok, de mindenki az afroamerikait használja most. Mit jelent ez valójában? A legtöbb fekete ember keverék a világ ezen részén. És mégis úgy használjuk az Afrika szót, mintha az egy ország lenne, nem pedig egy kontinens, mint Európa.
Morgan Freeman
26 idézet
Ha csak a természetet nézed, az életnek nagyon határozott célja van, és ez egy alapvető cél. Megismételni, reprodukálni, ennyi. Reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni. És mi mégsem látjuk ennyire egyszerűnek az életet. Műemléket építünk az örökkévalóságnak, csináljuk a dolgainkat, nem igazán vagyunk érdekeltek abban, hogy csak reprodukáljunk és meghaljunk. Inkább az érdekes számunkra, hogy emlékművet emeljünk magunknak, hogy te is tudd, hogy én itt voltam.
Amit eddig tudtunk igazolni, az alapján semmi nem létezik rajtunk kívül az univerzumban. Ez egyrészt igen rejtélyes, másrészt kijózanító is. Ha mi vagyunk egyedül ebben a hatalmas űrben, az miért van? Alapvető kérdés. Miért?
Igen, kíváncsi vagyok. Megvan az alapvető kíváncsiságom mindennel kapcsolatban, ami az életről szól, és igazán lenyűgöznek azok a válaszok, amelyeket mi emberek adunk magunknak. Hogy megválaszoljuk a kérdést, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, hová tartunk.
A világ tele van harccal, de ez bizonyos szempontból egy nevetséges vitán alapul, amin a gondolkodó és figyelő emberek könnyen átláthatnak.
A saját halandóságom egyszerűen nem foglalkoztat, mert ugyan mire juthatok vele kapcsolatban? (…) A világ nem a halálról szól, hanem az életről.
Ne írjanak túl hosszú bakancslistát, mert (…) nem érnének a végére. De ez ne vegye el a kedvüket, hanem éppen ellenkezőleg: koncentráljanak arra a kevés, de fontos pontra!
Valaminek lennie kell odaát. Én azt gondolom, hogy az élet valamilyen formában mindenképp megy tovább. Az élet és a halál kettős fogalom, az egyik nem létezik a másik nélkül.
A megbocsátás felszabadítja a lelket és elűzi a félelmet.
Állítsd magad kihívások elé. Ez az egyetlen módja annak, hogy fejlődj.
Soha ne hagyd, hogy a büszkeség irányítson. Hagyd, hogy a tetteid beszéljenek helyetted.
Mindaddig, amíg áldozatnak érzed magadat, az is vagy.
Gyakran előfordul, hogy megállsz, mondván: belefáradtam már a hegymászásba, és soha nem érem el azt a csúcsot. Pedig már csak két lépésre vagy a céltól.
Ha visszatekintesz az életedre, és arra, ahonnan valamikor elindultál, olyan, mintha egy hegycsúcsról tekintenél vissza a sivatagra. Szinte el sem tudod hinni, hogy képes voltál eljutni idáig.
Hogy változtathatjuk meg a világot? Sok kis véletlenszerű kedves cselekedettel.
Megtanulni, hogy maradj nyugton, igazán, teljesen nyugton, és hagyni, hogy az élet megtörténjen – ez teszi igazán ragyogóvá a nyugalmat.
Egyszer azt hallottam egy bölcs embertől, hogy tökéletes ember nem létezik. Csak tökéletes szándékok vannak.
Elmondhatom, hogy az élet jó hozzám. Mindig is jó volt hozzám. Ezért úgy érzem, az én feladatom is az, hogy jó legyek hozzá. Hogy lehetsz jó az élethez? Úgy, hogy éled azt.