Az együttérzés azt jelenti, hogy azonosulunk másokkal fájdalmukban vagy szenvedésükben. Amikor együttérzünk valakivel, azt mondjuk, hogy átérezzük a másik személy helyzetét vagy veszteségét. […] Amikor együttérzünk más lényekkel, alapvetően megfigyelők vagyunk, akik arra vágynak, hogy mellettük állhassunk és támogathassuk őket tapasztalataikban. […] Amikor empátiát érzünk másokkal, túllépünk az együttérzésen vagy részvéten. Elkezd megszűnni a különbség aközött, hogy távolról felismerjük valaki más szenvedését, és aközött, hogy saját magunk érezzük a szenvedésüket. Az észlelés szintjén és érzelmileg is belehelyezkedünk az ő helyükbe, hogy megtapasztaljuk, amit tapasztalnak. Ennek során még közelebbről, még mélyebben azonosulunk mások szenvedésével.
Együttérzés idézetek
151 idézet
Képtelen vagyok bármit is élvezni, amíg mások nem élvezik. Ha valaki valahol éhezik, már lőttek is az estémnek.
A legjobb menedék az önsajnálat elől mások fájdalmának átérzése.
Az igaz alázatos minden teremtménnyel együtt érez és mindeniknek ismeri s tiszteli erényeit. S mert semmit és senkit nem becsmérel le, érzi, hogy mindeniknek megvan a maga rejtett értéke. Semmi és senki sincs, ami vagy aki ne volna szükséges e világon. Minden léleknek megvan a maga becse, a maga méze, melyet másban meg nem találni, épp ezért mindenki szeretetre érdemes.
Nem szabad félni attól, hogy a védelmünkbe vegyünk valakit, akit épp a sárba rántanak. Ehhez nem kell feltétlenül hősnek lenni, csak olyan személyiségnek, aki képes a tévedései elismerésére, nem fél az önkritikától és az aktuális csoportharagtól.
Hiányzott belőle a részvét, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét. Az ifjúság könyörtelen nihilizmusa lakozott benne.
Az emberi lények nagy ajándéka az, ha birtokolják az empátia erejét. Mindannyian érzékelünk titokzatos kapcsolatot egymással.
A szenvedő ember mindig rokonszenvesebb, mint az, aki a szenvedést okozta, még akkor is, ha az ítélet-végrehajtónak igaza van!
Az emberek iránti együttérzés titka az, hogy tudni kell róluk, alapvetően mind önzők. Ezt ítélkezés nélkül mondom. Így vannak az emberek összerakva, így lettünk teremtve. De ha tisztában vagyunk ezzel, ha tudjuk, hogy az önzőség biológiai adottságával születtünk, és az vezérel bennünket, az élet sokkal logikusabbá válik.
Vannak olyan emberek, akik keveset tapasztaltak az életben, és még nem éltek át szerelmet vagy komolyabb csalódást, valami miatt mégis olyan empátia van bennük és annyira szenzitívek, hogy mind enélkül is nagyon szuperül át tudják adni az érzéseiket.
A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret. A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár csak óhajtana részesülni benne.
Személyes veszteség vagy megpróbáltatás idején gyakorta halljuk, hogy az emberek azt mondják, „imádkoznak értünk”: Mindig azt hittem, hogy ez csak afféle kifejezés, szófordulat, míg végül megéreztem, mit jelent az, amikor ezer meg ezer ember ajánlja fel az ilyesmit. Az érzés mindent elsöprő; semmi kétségem afelől, hogy az utóbbi két évben ez a rengeteg spirituális energia tartott fenn. Soha többé nem fogom alábecsülni az imádság erejét.
Van, hogy az ember jól érzi magát. Van, hogy az egész napja szuperül telik. Aztán kap egy üzenetet, egy telefont, egy hírt az egyik barátjáról, aki élete legnehezebb pillanatát éli át. A városban mászkálás, a paintball, a szép idő vagy a nevetés. Egy másodperc alatt tűnt el. Hogy ez mi? Ez az élet. Így működik. Egyik pillanatról a másikra változik, és egyszerűen nem tehetünk mást, csak annyit, hogy hozzáigazodunk.
Ismerni önmagad és a másik ember egységét: ez az igazi szeretet, az igazi törődés, az igazi együttérzés.
Ha nem adod azt a másiknak, amit hasonló esetben magadnak elvárnál, egy napon talán majd hiába reménykedsz a szolidaritásban.
Sok ember képtelen eléggé figyelni a másikra ahhoz, hogy bele tudja élni magát annak lelkiállapotába.
















