Csak a szerelem eleven elemem.
Valahol elveszett, veszettül keresem.
Dalszöveg idézetek
Valahogy már máshogy látom a dolgokat,
ember vagyok, nem holmi áldozat.
Valaki a tükörben néha átszalad, egy másik arc,
egy másik én, de nem az enyém.
Két szoba közt a csend – de végtelen nagy távolság!
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Ma éjjel a semmi sem olyan,
mint amikor olyan, amilyen.
Sétál a Hold a háztetőn,
zsinóron húzza maga után a szívem.
Okosabban kéne élni, annyit mondhatok,
Nem az a bolond, ki megbámul egy csillagot.
Ha nem hiszed el, hogy az élet
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, pedig
Ott van a másik part.
Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit.
A zenész dolga, hogy zenéljen,
a szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
de igazat írni ne féljen.
Nem fekszem le, mert nem keltem fel,
Nem alszom, nem ébredek,
Sose születtem, sohasem éltem,
És még sohasem haltam meg.
Rólad beszél az este, a szél
A beálló csönd, a hajnal, az éj,
Az ima, az álom és minden szavam,
Várlak haza, ajtóm nyitva van.
Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,
Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!
Az út most kettéágazik, sok minden változik,
Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.
Elfojtott dühömet ne lássa más
Csak a falak őrizzék titkomat
Mert bennem őrült láng ragyog
Én idelenn idegen vagyok.
Megjöttem, és lettem egy kisgyerek
Nem kértem, csak kaptam egy életet
Lett vágyam, lett álmom, bár céltalan
Mert térkép nincs hozzá, hogy merre van.
Ne szólj, csak fogd a kezem,
Úgy kell, hogy védj, ne érhessen el
A kő vagy könny, vagy gyilkos közöny.
Süt a nap, nehogy szomorú légy,
Ez lehetne százszor is rosszabb.
Süt a nap, kicsit nevet az ég,
Még gyönyörű dolgokat hozhat.
Sokszor szerelembe estem,
Sokszor csak a szikrát éreztem,
Sokszor csupán merengtem,
Holott tiszta volt az ösvény előttem.
Nincs időm arra, hogy gyökeret verjek,
túlontúl futnak velem a percek,
egészségünkre ezerszer ittunk
fel hát, előre, induljunk!
