Az emberszív ilyen: törten is él tovább.
Mit mondhatnál, mit mondhatnék én?
Túl sokat beszéltünk
a semmiről, a felszínen
sok hajó és vitorlás
a vízben áll, nem halad,
apály volt ma egész nap.
Nem érdekel, most nem zavar, hogy nem vagy már olyan,
Hogy éppen annyi folt, ahány tüske van,
és nem érdekel, hogy nem érlek el, nincs mit mondanom.
Nincs mit mondanom, nincs mit mondanom.
Miért is kezdtem emberrel nagyot,
Ki sárból, napsugárból összegyúrva
Tudásra törpe, és vakságra nagy.
A szíved egyszerűen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud.
Túl sok volt a para ami ért ezért nincsen bennem már szimpátia, én
Elmegyek én bárhova ha hívnak
Mert érezni akarom amit régen
De már régen tönkrement
Valami bent
Valami bent
Valaki bennem
Azért nem találom a helyemet, mert nem vagyok hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy azoknak a gyerekei, akiket megkértem arra, hozzanak nekem egy kávét és egy kiflit párizsival, azoknak a gyerekei ma megmondják nekem, hogy hogyan kellene csinálnom valamit. Mert ők ma már színigazgatók és kulturális attasék.
Számíts a csalódásra és akkor sosem fogsz csalódni.
A majdnem hisztérikusan viselkedő lányok rohama az akkori idők egyik legrémisztőbb élménye volt számomra. Elképzelhetetlenül durvák voltak. Ha elhatároztuk, hogy bemegyünk egy üzletbe körülnézni, mit lehetne ott kapni, a rajongóink azonnal fölismertek bennünket, és csaknem lerombolták a helyiséget. Egyszerűen szétszedtek mindent. Pultokat borítottak fel, ablakot törtek, pénztárgépeket döntöttek le. Mi pedig csak néhány ruhát szerettünk volna megnézni! Amikor ezek a rohamok elkezdődtek, az őrjöngés, a rajongás, a közfeltűnés nagyobb volt, semhogy megbírkózhattunk volna vele.
Utólag az ember könnyen mondhat nagyot, de életemben nem játszottam olyan jól a magyar bajnokságban, mint 72-ben. Béla bácsi nem vitt ki… Csalódás volt, persze, hogy csalódás. Nem hiszem, hogy szerénytelen volnék, hogyha azt mondom, öt játékosnál jobb voltam a tizenegyből. De ez benne van… Az embernek a pofonok sem ártanak időnként.
Az ember általában frusztrálttá és csalódottá válik, ha nem látja, hogyan fog megvalósulni az álma. Sőt, kételkedni kezd. A kétely pedig újabb csalódottságot szül. Fogd hát a kételyeid, és változtasd hitté.
Hogy hogyan kezeljük a csalódásokat, az határozza meg, milyen emberek vagyunk.
Ami igazán fájdalmas, hogy egy olyan valakinek mutatnak be engem, aki a lehető legtávolabb áll attól, aki igazán vagyok.
Az egész életemet, negyven évet töltöttem a Star Wars megalkotásával, s ennek feladása nagyon-nagyon fájdalmas volt. De ez volt a helyes döntés. Azt gondoltam, kicsit nagyobb beleszólásom lesz a következő három filmbe, hiszen elkezdtem készíteni azokat, de úgy döntöttek, más irányba haladnak tovább. A dolgok nem mindig sülnek el úgy, ahogy te szeretnéd. Ilyen az élet.
Az nem zavar, hogy ellopták az ötleteimet, az zavar, hogy nincs sajátjuk.
Mindenki veszít néha. Nem kapja meg, amit akar. Barátai, szerettei távoznak. Megbán korábbi döntéseket. Igyekszik, ahogy bír, mégis kudarcot vall. Nem a vesztés számít. Hanem a módja. Hogy mit kezd a vereségével.
Volt idő, mikor elhittem
a gyerekmeséket a könyvekben.
Ártatlan lelkem hogy sejtené,
a szép könyvek csak átverés?
Nem vagyok jó emberismerő, akiket magamhoz közel engedtem – főleg a családtagjaimra gondolok – mind becsaptak, megloptak, elárultak.
Ha a világ hátat fordít neked, fordíts te is hátat a világnak!
Azt hiszem, túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért.
