Nem vagyok nagy rajongója a Final Fantasy stílusú realizmusnak. Úgy vélem az animáció lényege egy stílus, egy művészi stílus megalkotása, amelyben a szereplők nem úgy néznek ki mint a marionettbábuk. Nem fából vannak kifaragva de mégis van szerkezetük, és úgy néznek ki mint a festett tárgyak.

Az egész életemet, negyven évet töltöttem a Star Wars megalkotásával, s ennek feladása nagyon-nagyon fájdalmas volt. De ez volt a helyes döntés. Azt gondoltam, kicsit nagyobb beleszólásom lesz a következő három filmbe, hiszen elkezdtem készíteni azokat, de úgy döntöttek, más irányba haladnak tovább. A dolgok nem mindig sülnek el úgy, ahogy te szeretnéd. Ilyen az élet.

Ki nem állhatom a rendezői munkát. A rendezés rendkívül megterhelő, a folyamatos frusztráció és a rengeteg munka, a heti hét nap, napi tizenkét óra robotolás kivesz belőlem minden energiát.

Kell valami olyat találnunk, amiért lelkesedünk annyira, hogy kockázatot vállaljunk érte, átugorjuk az akadályokat és áttörjük a falakat, amelyekkel mindig szembe találjuk önmagunkat. Ha nincs meg ez az érzés azzal kapcsolatban, amit csinálunk, az első nagy akadálynál meghátrálunk.

Vannak bizonyos normák, amelyekhez minden érző lénynek tartania kell magát. Ha az ember eltér ezektől, bármi légyen is az ok, ideértve a megfélemlítést is, akkor eljátssza azt a jogát, hogy intelligens lénynek nevezzék.

A mohóság és a mindenáron való előny hajszolása, amikor az ellenfél már a földön fekszik, nyilvánvaló jele a sportszerűség hiányának.