Azért utálom a korrupciót, mert én nem vagyok benne.
Tasnádi Péter
1950. március 28. -
vállalkozó
Én mélyen megvetem azokat a zsonglőröket, akik úgy váltogatják a meggyőződésüket, mint mások a fehérneműjüket. Számomra Giordano Bruno az etalon, soha nem tudnám elárulni a társaimat, hitemet, meggyőződésemet.
A lényeg, a legfontosabb az életben az egészség, szabadság, boldogság. Talán elmondhatom most, hogy boldog vagyok, megtaláltam a páromat, akivel fél éve felhőtlen boldogságban élek, nem vagyok szabad, mert háziőrizetben várom a büntetőügyem befejezését, nincsenek millióim, nincs autóm, de a lelki egyensúly kárpótól mindenért.
Sok ember hajkurássza a pénzt, a gazdagságot, én magam is beleestem ebbe a hibába évekkel ezelőtt, de az élet bölcsességre tanított; a gazdagság és a tekintély mulandó.
Az állatokhoz fűződő barátság hosszú időre nyúlik vissza, mindig támogattam az alapítványokat, különösen a kutyákhoz és a cicákhoz vonzódom.
Rendszeresen futok és akkor van időm gondolkozni, a legjobb ötletek futás közben jutnak eszembe. Életem legnehezebb időszakán is a futás segített rajtam, a legmélyebb depresszióból is kirángatott, és erőt adott a további csapások elviseléséhez.
Minden kornak meg van a megfelelő sportja, míg fiatal voltam a küzdősportokat kedveltem, később az erősportok bűvöletében éltem, ötven év felett a könnyed atlétikus mozgást kedvelem.
Úgy vélem, hogy az emberiség hiába próbálkozik a liberalizmussal és találnak ki újabb és újabb törvényeket, amelyek állítólag jobban megfelelnek a társadalom jelenlegi fejlődési fokának, annál jobb törvényeket ma sem tudok elképzelni, mint amilyeneket Mózes kapott a Mindenhatótól a Sinai hegyen.
Isteni áldásnak tartom a barátaimat, szép számmal maradtak mellettem és ők voltak azok, akik elhitették velem, hogy a gödörből is van kiút.
Nem vagyok jó emberismerő, akiket magamhoz közel engedtem – főleg a családtagjaimra gondolok – mind becsaptak, megloptak, elárultak.
Egész életemben a tökéletességre törekedtem, amit nekem sem sikerült elérnem, de úgy gondolom, hogy valamennyi álmomat valóra váltottam, amellyel akaratomon kívül sok embert magamra haragítottam.
Hiszek Istenben, naponta olvasom a bibliát, mégsem tudom betartani az isteni törvényeket. Nem vagyok képmutató csak egy gyarló ember.
A játék öröme, a fantáziát megmozgató kacérkodás a szerencsével az ember ősi és azt hiszem kiirthatatlan tulajdonsága. A kockáztatás izgalma derűssé teheti az életet, feltéve ha nem válik lebírhatatlan szenvedéllyé. Mint oly’ sokan, én is beleestem a csapdába és higgyék el a szerencsejáték éppoly’ pusztító tud lenni, mint az alkohol vagy a kábítószer. Nagyon sok embert láttam, akinek mindene ráment a vakszerencse kilátástalan hajszolására.
Minden épeszű üzletember tisztában van azzal, hogy a játékszabályokat figyelmen kívül hagyni csak rövidtávon lehet. Aki valamit is ad magára, tudatosan (!) nem vállalja a jogszabályok megkerülését – egyszerűen nem éri meg.
Szerintem egy férfinál a duma a leglényegesebb. Ha az jó, akkor már nem kell, hogy szép fiú legyen az illető. Legfeljebb az első pillantásnál. Beszélgetni kell tudni, és ha elég érdekeset mondasz, akkor minden lányt leköthetsz.
A börtönben nem olvastam újságot. Csak a híradásokat néztem, illetve a Jóban rosszban sorozatot, amelynek egyik női főszereplőjével egykor szorosabb kapcsolatban voltam.
Engem úgy szereltek le a honvédségtől 1969-ben, hogy pszichopata, személyiségzavaros vagyok, ami viszont a privát életben nem volt zavaró dolog.
Nagyon hamar dühbe gurulok, de éppen olyan hamar el is felejtem. Azzal én is tisztában voltam, hogy amikor megverettem XY-t, akkor azt mondtam, hogy verjék meg! Ezt hirtelen felindulásból mondtam, de nem arra gondoltam, hogy meghaljon, csak arra, hogy verjék meg. Aztán ezt megbántam, de már késő volt. Tehát bizonyos szituációkban fel tudom fogni, ha valamit elkövetek, az nem helyes. De vannak olyan szituációk, amikor nem tudom felfogni.
Nekem csak ilyen ügyeim voltak. Önbíráskodás. Nem tudtam elviselni, hogy ha valaki tartozik, azt nem tudom behajtani az igazságszolgáltatás útján.