Ha valaki azt hallja tőlem, hogy én egy komoly színész vagyok, megkérem, vágjon pofán.
Mindannyian hordozunk magunkban hibákat, sérelmeket, gonoszságot. Nem így van?
Olyan dolgokat teszek, amelyek tényleg érdekelnek. Egy dologgal van csak bajom, ami nem más, mint a megbélyegzés. Azt utálom!
Hogy romantikus vagyok-e? Tízszer láttam az Üvöltő szeleket. Hogy a fenébe ne lennék romantikus?!
Mindig haladj az utadon, és ne érdekeljen az, hogy mit gondolnak mások rólad. Tedd azt, ami neked a legjobb.
Ma már jól szórakozom azon, hogy ha néha aggódok a holnap miatt.
Nevess annyiszor, ahányszor lélegzetet veszel, és szeress addig, míg élsz.
Elkerülhetetlen az öregedés, de talán lehetséges, hogy nem kell felnőni minden tekintetben. Azt gondolom, hogy jó az, ha az ember bizonyos tulajdonságait magával hozza a gyerekkorából, és nem engedi meg senkinek, hogy azt megváltoztassa.
A kutyák és a gyerekek az egyetlen olyan fejlett teremtmények, akik képesek átadni a legtisztább szeretetet.
A karjaid túl rövidek ahhoz, hogy Istennel harcolj.
A testem a naplóm, és a tetoválásaim a történetem.
A zene érzelmileg megérint minket, ahol a szavak önmagukban nem képesek.
Mindenki furcsa valamiben. Örülünk kellene az egyéniségünknek, nem pedig szégyellnünk vagy szégyenkeznünk miatta.
Lélegezz! Ez csak egy rossz nap, nem pedig egy rossz élet.
A legtöbb tv-csatorna olyan, mint a kenyérpirító. Akármikor kapcsolom be, mindig ugyanaz jön ki belőle…
Az emberek nem azért sírnak, mert gyengék, hanem azért, mert túl régóta erősek.
Szemet hunysz a dolgok felett, amiket nem szerettél volna látni, de a szíved elől nem rejtheted el az érzéseket, amiket nem szeretnél érezni.
Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.
Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.
Minden egyes szereppel, amit eljátszol, odaadsz magadból egy darabot. Különben hazudnál.