Az emlékezet, fiacskám, a család szent tárnája.
Nagyon szerencsés vagyok a családom miatt. Motiválnak engem a választásaimban, de még nagyon sok másban is.
Nincs nagyobb hatalom a családnál.
Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak.
A család nem csupán pátyolgat, nem teljesíti minden óhajod, ők, akik küzdenek érted, ők, akikért küzdesz.
Az egész családom sportközpontú. Mindez szerepet játszott az életemben, a fejlődésemben. Ilyen körülmények közt az ember sokkal komolyabban veszi a sportot. És a családod is melletted áll, ami nagyon fontos.
A harcos küzd azért, amiben hisz. Egy harcos harcol a családjáért.
A családom soha nem hitt bennem. Meg voltak győződve róla, hogy bűnöző lesz belőlem.
Nem számít, milyen ellenségesnek tűnik a világ, egy szerető család a biztonság, a védelem és a gondoskodás fészke marad.
Nagyon jó neveltetésben részesültem. Szerencsésnek érzem magam. Remek családom van, folyamatosan szeretet vesz körbe.
Család – mi is ez? Egy származási kapcsolat, szülők, leszármazottak, gyerekek, mint én? Vagy egy szociális szövetség, egy gazdasági egység, ami optimális a gyerekneveléshez, munkamegosztáshoz? Vagy valami egészen más, mondjuk: egy hely a közös emlékeknek? A szeretet nyújtotta menedék? Egy alap, amely biztonságot ad?… Sohasem tudtam egyértelmű válaszra jutni.
Nem akarok Amerikának a családomról beszélni. Ez az én gyerekem, nem pedig Amerika gyereke.
Ha egyedül élnék és dolgoznék, akkor több helyre mehetnék, több időm lehetne. De családom van, számomra ez az első és a legfontosabb, nem tenném kockára őket. Néha kompromisszumokat kell kötni, semmi sem lehet tökéletes, de nem tudnék úgy élni, hogy feszültségnek tegyem ki a családomat.
Sohasem törődtem a családommal, alig voltam otthon. Részegen randalíroztam a városban, reggel a Porschémat, este a Mercimet törtem ripityára.
A barátaim szemében gáláns fickónak tűntem, hiszen folyton ajándékokkal halmoztam el őket, a családommal viszont nagyon rosszul bántam. Nem voltam jó férj, sem jó apa.
A nagy többséggel szemben, nekem egy elég furcsa definícióm van a „családról”.
A család mindig az első, sosem mondhatsz le róluk. Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.
Ha elég bárányt terelsz össze, akkor remek családot kapsz. Amit nem a DNS köt össze, hanem a másik iránti odaadás kölcsönös érzése.
Könnyű elmenekülni a rossz érzések elől. Sokkal nehezebb elviselni a csapást, és újra felállni belőle. De egy család mindig ezt teszi.