Ha egy lánynak odaadom a focis dzsekimet, az a birtoklás kifejezése.
Az is alacsony lelkületre vall, ha valaki szegénységével mentegetőzik, az egyéni vagy az idők okozta balsorsra panaszkodik, az árverés nehézségeire hivatkozik; de miféle gondolkodás vagy szemérmetlenség az, ha valaki épségben megtartja vagyonát, pedig adósságát elismerte?
Semmit sem viszünk magunkkal a sírba. És most csak lekötnek, megkötöznek a tárgyak. Amit nem használunk, ami fölösleges – oda kell adni másnak. Mi fölösleges? Amire egy évig nem volt szükség. A tárgyak arra valók, hogy átmenjenek a kezünkön.
Lehet úgy is élni, hogy addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér, nem válunk rabjaivá a fogyasztási láznak, hisz nem a tárgyak, a halott dolgok tesznek boldoggá, lelkünk nem az anyagi javak birtoklásától nyugszik meg, nem az élet habzsolásától teljesedik ki, hanem a szeretettől átitatott percektől: szép kirándulások a közeli hegyekben, kerékpártúrák, jó könyvek, kártyapartik a barátokkal.
Ha elcsendesedek, rájövök arra, hogy nekem kell ajándékká válnom. Minden földi tárgy csak foglalata lehet önmagunk tudatos odaajándékozásának.
A birtoklás a szárnyalás halála. Légy olyan, mint a pacsirta, csipegess, érezd jól magad, fürödj a napfényben!
A lelki szegénység nem a testi és szellemi nincstelenséget, hanem a javakhoz való egészséges hozzáállást jelenti. Fontos, hogy megtanuljunk vágyakozni az után, ami a miénk, amit Isten szeretetében nekünk szán.
Sohasem tudtam megérteni, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia miért nem szerzett a maga számára néhány gyarmatot.
A birtok az anyagi függetlenség alapja, s az anyagi függetlenség mindig alapja a politikai befolyásnak.
(Joseph Goebbels: Napló – 1943. szeptember 11.)
No, ládd, e nép, mely közt már senki nem hisz,
Ami csodás, hogyan kapkodja mégis.
Néhányan úgy vélik, az tesz minket erőssé, ha kapaszkodunk valamibe. Pedig néha az, ha elengedjük.
Egyetlen drága kincs sem annyira megingathatatlanul szép, hogy a szokás és szeretetnélküliség ne fosztaná meg értéke csillogásától.
Megpróbálunk megszerezni mindent, és közben elveszítjük azt is, amink van.
Aki a világból a legkevesebbet birtokolja, az birtokolja belőle a legtöbbet.
Ha többet akarunk elérni, mint amivel rendelkezünk, váljunk többé, mint amik most vagyunk.
A zene mindenkié. Csak a kiadók gondolják azt, hogy bárki is birtokolhatja.
A gazdagság nem a kincsek birtoklásából áll, hanem azok kihasználásából.
Minket, embereket, jobban érdekel a birtoklás, mint a létezés.
A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.
Tévedés azt hinni, hogy valaminek a birtoklása legyen az bármi – önmagában megelégedés és boldogság forrása lehet. Sem ember, sem hely, sem bármilyen tárgy nem tehet boldoggá. Okot teremthetnek ugyan a boldogságra és az elégedettségre, az Élet Öröme azonban belülről fakad.