Az ember élete, a nagyoké s a miénk egyaránt, jó és rossz keveréke. A fájdalom az örömmel, akár a spondeus a daktilussal, mindig együtt jár.
Victor Hugo
1802. február 26. - 1885. május 22.
francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus
A test ezer kísértése megannyi veszedelem és gonoszság.
Ne nagyon felejtsük rajta a szemünket a felebarátunk feleségén, ha megannyira ingerli is a szépsége az érzékeinket! A paráznaság fölöttébb zabolátlan eszme. A házasságtörés a mások gyönyörére való kíváncsiság.
Az emberi hang muzsika az emberi fülnek.
A holdvilágnál csak a dolgok földöntúli mását látja az ember.
Olykor emberfölötti erő költözik az asszonyi kézbe.
Az anyáknak mindenhez van erejük.
Vannak az életnek zaklatott pillanatai, amikor azt se vennénk észre, ha körülöttünk összeomlana a föld.
Az őszinte szerelem nem fárad el soha. Csupa lélek, hát nem hidegül el. Az izzó szénkatlant elborítja a hamu, de a csillagot nem.
Nincs erősebb, mint egy olyan ötlet, amelynek eljött az ideje.
A mosoly helyeslést jelent, a nevetés gyakran kereken visszautasít.
A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.
Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha.
A végletes fájdalom, csakúgy, mint a végletes öröm, oly szertelen érzés, hogy nem tarthat sokáig. Az emberi szív nem élhet sokáig végletekben.
Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza.
A házasság olyan, mint az oltás: olykor sikerül, máskor nem.
Buta dolog! Ne gondoljunk rá! – szólt.
S azóta örökké erre gondolok.
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Amilyen a beszéd, olyan a cselekedet.
Aki élt már egyedül, tudja, milyen természetes dolog a magánbeszéd. A lenyelt szavak marják az embert. Megkönnyebbülünk, ha kikiálthatjuk kínunkat. Aki egyedül hangosan beszél, mintegy a bennünk lakó Istennel társalog.
