Aztán beköszöntött április, a nyárnak ez a hajnalhasadása, frissen, mint minden hajnalhasadás, vidáman, mint minden gyermekkor, csak néha-néha sírdogál egy kicsit, mint az újszülött, mert ő is az. Ebben a hónapban bűbájos fények villannak a természetben, az égből áradnak, a felhőkből, a fákból, a rétekből és a virágokból az ember szívébe.
És tavaszodik. Április vége van. A tavasz a tél és a nyár közötti évszak. A kikelet ideje. És az évszak, amikor a legkeményebben bűnhődünk azért, amiért ezen a földön telepedtünk meg. De áprilisban világosság van, azt a javára lehet írni, csodálatos világosság, az április mindig szemérmetlenül derűlátó. Vándormadarak sereglenek a láthatár felől énekükkel, szárnyuk suhogásában a nyár ígérete – a föld egyik nagy csodája lehet, hogy évről évre, századról századra önszántukból térnek vissza ide.
Április a vágyódás valami más után, ahol a más még ismeretlen.
Április eleje volt, az ég épp tisztulófélben egy nagy zivatar után. A nap már lement, és a hűvös, sápadt este lassanként éjszakává sötétült. Samu az első csillagok alatt baktatott hazafelé.
Április, április, bolondok hónapja!
Szeretlek én téged, – a föld akkor kapja
A langyos, csillogó, locsogó esőket,
Melyeket hallgatni oly jó, s a szív éled…Április, április, – bolondok hónapja?
Zöld füvét a csikó ropogva harapja,
Zsenge reménységnek harmatozó füvét
Harapja friss szájjal egész Emberiség.Nem vagyunk mi azért, nem és nem, bolondok,
Hajoljatok reánk, derék, új falombok,
Az legyen a divat, áprilisi fényből,
Szűrjetek ránk szép szűrt legényes reményből.
Tavasz van, de még mindig hideg, mintha az évszak nem igazán talált volna magára. Ha az évszakoknak lenne hangja, mereng Will, akkor az április füttyszó lenne, könnyű és finom, mint az összeszorított ajkú rügyek a fákon.
Április elején jártunk. A szélesre tárt ablakon a tavaszi illatokat hozó szellővel kellemes zongoraszó is beáramlott. Elgar Szerelmi üdvözlete. Mintha a hangok vonzották volna oda, az erkély korlátján megjelent egy macska.
Lehet, hogy a naptár szerint még március van, de a szívemben már április, tele tavaszi dallal.
Áprilisban végre beköszöntött a tavasz. A nap forrón sütött, mintha számtalan apró tű érte volna az ember bőrét, a fák harsányan zöldelltek, a föld meleg párát lehelt. Rengeteg ember fordult meg a Városligetben, átutazók és kirándulók szédelegtek a melegben, vagy épp a tölgyek árnyékában hűsöltek.
