Az emberek ott rontják el, hogy nem élik át a pillanatokat, ezért később nem is emlékeznek rá. Én megélem, mert bár triviális, de az életet élvezni kell, nem másoknak megfelelni. Mivel ír vagyok, örökké gondolok a halálra, és úgy kell megélni minden napot, hogy talán az az utolsó.
Amikor napszemüveget viselek, és megvillantom a mosolyom, akkor Jack Nicholson vagyok. Ha ezek nincsenek, akkor egy kövér öreg ember.
Soha egyetlen rossz szavam sem lehetne az életemre, habár egy haver olykor nagyon jól jönne.
A gimnázium utolsó évében megválasztottak az Osztály Optimistájának és az Osztály Pesszimistájának, mégpedig egyszerre. Rájöttem, hogy félig igazuk volt.
Egy dologra figyeltem, hogy mindig valami másban mutassam meg magam. A legnagyobb csapda, hogy ha sikeres vagy egy szerepben, akkor hajlamosak neked egy hasonló típusú szerepet ajánlani. Ez pedig vonzó, mert garantált a siker, és minél többször ismétlődik, annál elégedettebb vagy magaddal. Aztán valami mást is ki akarsz próbálni, és bukás lesz, mert nem ezt várták tőled. Ez igaz az élet más területein is.
Utálom, mikor az emberek már az előtt azt mondják nekem, hogy „örülök, hogy látlak”, mielőtt bármit is mondtam volna nekik. Honnan veszik, hogy örülnek, hogy látnak, mikor egy seggfej vagyok?
Ha mi hibázunk, azt a Gonosznak tulajdonítják. Ha Isten hibázik, azt a Természetnek.
Azt mondják a fiatalabb nőket szeretem. És akkor mi van? Meglehetősen öreg vagyok, már majdnem mindenki fiatalabb nálam.
Ha eljön a pillanat, mikor már nem tanulsz semmit, akkor azt hiszem halott vagy.
Ha meg tudsz nevettetni egy nőt, akkor bármi másra is képes vagy.
Nem akarom, hogy az emberek megtudják milyen is vagyok valójában. Az nem tesz jót egy színésznek.
Hollywoodban már rég megtanultam, hogy az egyetlen ember, akire szavaznom kell az én magam vagyok.
Anyám szavaiban semmi irónia nem volt olyankor, mikor senkiházinak nevezett.
Soha senkinek ne add a legjobb tanácsodat, mert úgysem fogja követni azt.