Jóformán mindig mindent mások tanácsai ellenére tettem.
Clint Eastwood
1930. május 31. —
BAFTA/LA-díjas amerikai színész, Grammy-díjra jelölt zeneszerző, Oscar- és Golden Globe-díjas filmrendező és producer
Apám arra tanított, hogy bármibe is fogsz, csináld jól. Legyél te a legjobb abban a munkában. Ez mélyen belém ivódott.
Egy férfi egy nőtől ugyanazt kívánja, mint egy nő a férfitől: tiszteletet.
Bizonyos kor után az ember csak örül annak, hogy egyáltalán még él.
A boldog házasságnak egyetlen titka van. Amint rájövök, mi az, majd újra megnősülök.
A fegyvertartás kapcsán szigorú elveket vallok: ha a közelben fegyver van, én akarom tartani.
Soha nem állok le, sőt igyekszem mindig valami újat kipróbálni. Mostanában például az újféle kamerákkal is szívesen kísérletezem a filmjeimben. Édesapám hatvanévesen nyugdíjba ment, négy évre rá már halott volt: ez engem félelemmel tölt el, ha abbahagyom, nekem is végem lesz, talán.
Az ember életében a kitartás az egyik legfontosabb dolog, a másik meg a szerencse: a golfban ismert a mondás, inkább szerencsés, legyek, mint jó. Én nem egyszer voltam szerencsés is, az biztos.
Nagyon fontos, hogy valamit csak addig csináljunk, amíg igazán élvezzük.
Majdnem, hogy éheztek a szüleim, de arról mindig gondoskodtak, hogy nekem és a húgomnak legyen mit ennünk. Ebben a környezetben a színészkedés luxusnak számított, mégis, amikor ifjú gimnazista koromban az angoltanárom kiválasztott egy iskolai darabban az igazi hülyegyerek szerepére, én nem sértésnek vettem, hanem örültem neki. Aztán viszont annyira kellemetlen élmény volt a színpadon lenni, eldöntöttem, soha többet. Mégis, amikor a városi főiskolába kerültem, színészetet kezdtem tanulni, megváltozott a hozzáállásom.