Nem maga a társadalom kényszerít rá, hogy görbe utakon járjunk?
Henrik Ibsen
70 idézet
1828. március 20. - 1906. május 23.
norvég drámaíró, színházi rendező, költő
A fájdalom rosszá és tűrhetetlenné teszi az embert.
Az ügyvédkedés keresetnek olyan bizonytalan, főként ha az ember nem akar csak szép, tiszta ügyekkel foglalkozni.
Az ember az, ami; ami ő maga,
köszönettel a sorsnak nem adós soha,
útját nem az engedély vagy a pátens szabja.
Mily nagyszerü: látni a célt magát,
s el is érni, ha kell, tüzön-vizen át.
Nézz bele akármelyik emberbe, mindenikben találsz legalább egy sötét pontot, amelyet takargatnia kell.
Csakhogy beteg lelkű, hisztérikus emberekkel senki se tud kijönni, ezt az egyet jól megtanultam!
Az ihletnek, tudod, nem lehet parancsolni, akkor jön, amikor neki tetszik – ha pedig jönni akar, úgyis megjön.
Egész kellemes volna az élet, csak a sok féleszű világboldogító hagyná békén a szegényembert, és ne folyton rajtunk akarnák behajtani eszményeiket.
Aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle.
Nem volnék férfi, ha épp az asszonyi gyámoltalanságod kétszeresen vonzóvá nem tenne a szememben.
A magyar földön elnémult a viharzó harci lárma,
tompa sóhaj és halálos hörgés hangzik arra már ma.
Gyászos hirnökök suhannak a bús éjszakán, borongón:
„Nincsen többé Magyarország! Ott hever lenn a
porondon.”
Vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.
Im, pille vagyok, parányi pont,
a szirmon csöppke fehér jel;
te fiúcska vagy, játékra kész,
ha üldözöl is, ne érj el.