A háborúnak jelentős része üldögélés, semmittevés, várakozás. Nem tudván, mennyi időnk van hátra, nem érdemes belekezdeni még egy gondolatmenetbe sem.
Graham Greene
61 idézet
1904. október 2. - 1991. április 3.
angol író
Az ember csak a saját halálán tréfálkozhat. Mások halála komolyabb dolog.
Sok szülő többet foglalkozik a szomszéd gyerek viselkedésével, mint a sajátjáéval.
A szabadság pedig, döbbentem rá, csak a sikeresekhez szegődik. És talán a szabadság az, a szólás és viselkedés szabadsága, amit a sikertelenek igazából irigyelnek a befutottaktól. Nem a pénzt, még csak nem is a hatalmat.
Néha az a furcsa érzés kísért, hogy én vagyok az egyetlen, aki örömet lel az életben.
Nem az években rejlik a hosszú élet titka. Az emlékezet nélküli ember száz esztendőt megérhet, mégis úgy érezheti, rövid élete volt.
Én soha életemben nem terveztem törvénytelenséget. Hogyan tervezhetnék ilyesmit, amikor sohasem ismertem a törvényt, és fogalmam sincs, mit ír elő?
Mennyivel könnyebb dolog boldogtalanságunkat szavakba foglalni, mint a boldogságot!
A levél minden sorában éreztem fájdalmát. Az ő fájdalma pedig kihívta az én fájdalmamat; megint ott tartottunk, ahol régen – bántottuk egymást. Bárcsak lehetne bántás nélkül szeretni. (…) A bántás maga a birtoklás ténye; testileg-lelkileg egyaránt túl kicsik vagyunk hozzá, hogy egy másik embert büszkeség nélkül birtokoljunk, vagy megaláztatás nélkül engedjük magunkat birtokba venni.
Semmi értelme féltékenykedni, mikor az ember úgysem védekezhet. Csalás ellen nincs barikád.
A halál biztosabb Istennél, a halálban nem fenyeget többé a nap nap után fennálló veszély, hogy meghal a szerelem.
Magát személyek érdeklik, s nem az élet. Pedig az emberek meghalnak, vagy elhagynak minket…
Többet kellene álmodoznia (…). A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.
A gyerekkor a bizalmatlanság melegágya. Kegyetlenül megtréfálnak, s te kegyetlenül tréfálsz. A kín emlékét kínzással feleded.
Az ember nem lehet egyszerre (…) szerelmes és magabiztos (…). Ha szeretünk, félünk a szerelem elvesztésétől, vagy tán nem?
A legtöbb ember eljut életében egy észrevétlen pontig, ahonnan nincs visszatérés.
Nem jutott eszébe (…), hogy a világ bajait nem a szegények okozzák? A háborút a politikusok, kapitalisták, entellektüelek, bürokraták, a Wall Street-i nagyfejűek, vagy a kommunista nagyfejűek csinálják – sohasem a szegények.