– Miért jöttél vissza? (…)
– Talán hiányoztál.
– El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj?
– Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek.
– Semmi sem változott. Mit keresel itt?
– Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt.
Graham Greene
1904. október 2. - 1991. április 3.
angol író
Sokáig feküdtünk egymás karjában. Néha elgondolkodom, nem ez volt-e a legboldogabb pillanatunk. Most először bíztunk egymásra többet egy simogatásnál.
Vannak, akik születésüknél fogva egy országhoz tartoznak, és akkor is érzik a kötöttséget, ha elhagyják azt.
Egy történetnek nincs se kezdete, se vége; az ember önkényesen választja ki azt a megélt mozzanatot, ahonnan vagy visszatekint, vagy előrenéz.
Szörnyű dolog a féltékenység. (…) Ha az ember gyalázatosan érzi magát, irigyli mások boldogságát.
Ha egy asszony egész nap foglalkoztatja az ember gondolatait, nem volna szabad álmodni róla éjszaka.
A bizonytalanság a legrosszabb, amit szerelmes érezhet: ennél némelykor a leghétköznapibb, vágy nélküli házasság is jobb.
Sohasem tudtam megérteni, miért, de némelyek beveszik azt a fantasztikus képtelenséget, hogy istene személy szerint mindenkinek van, de húzódoznak a személyes ördög elfogadásától.
A késlekedő győzelem éppolyan idegfeszültséget okoz, mint az elnapolt vereség.
Az emberi természet nem fekete és fehér, hanem fekete és szürke.
A házasság olyan vállalkozás, amelyben a férfiak a szabadságukat, a nők pedig a boldogságukat teszik kockára.
Vannak pillanatok, amikor egy férfi is sírhat, anélkül, hogy szégyenkeznie kellene.
Az emberek nem szeretik a valóságot. Nem szeretik a józan észt. Amíg a koruk rá nem kényszeríti őket.
Talán, ha nagyon akarnám, hogy megértsenek, vagy hogy én megértsek valakit, beleringathatnám magam a hitbe, de én riporter vagyok: Isten pedig csak a vezércikkíróknak létezik.
A kapitalista mindig hűséges marad, ha megkaphatja a huszonöt százalékos részesedését.
Ha el is hagyott egy hitet, ne hagyjon el minden hitet. Mindig van másik hit, ha egyet elvesztünk. Vagy ugyanazon hit ez, más álarcban?