Uram, a föld boldogtalan!
pedig ezüstös, fénylő holdja van.
Fölötte égő napszemed ragyog,
útját porozzák dús csillagrajok.
[…]
Uram, ki hallod, mint sóhajt a szél,
ki meghallod, ha rezzen egy levél,
s a bolygók villámröptét hallgatod,
Uram, most itt a por szíve dadog,
s a földi kínról éneket remeg…s mikor milliárd mécsesed rezeg,
az árva szó színed elé suhan:
Boldogtalan e csillagod, Uram!
Évekig emlékekből és a fantáziám alkotta jelenetekből éltem, csak ez maradt, nem volt már kapaszkodóm. A boldogtalanok trükkje ez, ami mindig beválik.
Elmégy egy bizonyos határig, ha nem léped át, boldogtalan vagy, ha átléped, még boldogtalanabb.
A későbbi idők folyamán a történelemben s az irodalomban több nagyméretű bánattal és boldogtalansággal találkoztam, de ezek terjedelmükben meg sem közelítették az enyémet.
Régen, ha mondjuk valaki boldogtalan volt, nem tudta, mit kezdjen magával
akkor elment a templomba vagy forradalmat csinált, valami volt.
De ma? Ha maga ma boldogtalan? Nem találja ki, mi a megváltás?
Elmegy vásárolni.
A boldogságnak csak egy fajtája van, a boldogtalanságnak ahány ember, annyiféle, megszámlálhatatlan.
Aki boldogtalan akar lenni, azon nem lehet segíteni. Ha egyszer éberségét kijátszva mégis utoléri az öröm, akkor attól lesz boldogtalan, hogy ez megtörténhetett vele.
Boldogtalan, kinek szerelme nem fogant meg,
boldogtalan, kinek márvány-kemény a szíve,
de százszor az, ki boldogságát elveszítve,
a tűnt napok felett csak vágyával keringhet.
Az irigység nem oldja meg a problémánkat, és nem segít hozzá ahhoz, amit szeretnénk. Vakká tesz arra, amink van, és boldogtalanná amiatt, ami hiányzik.
Az akut boldogtalanság hatalmas erejű ébresztő hatás lehet!
Két módon lehetsz boldogtalan. Az egyik: ha nem kapod meg azt, amit akarsz. A másik: ha megkapod azt, amit akarsz.
Kisebb boldogtalanság, ha nem kapod meg azt, amit akarsz, mint ha olyat akarsz megkapni, amit nem szabad. A visszás akarat több rosszat hoz magával, mint amennyi jót a szerencse.
Egy jó van a folytonos boldogtalanságban: az, hogy akiket gyakran üldöz, igen hamar meg is keményíti.
A szenvedés száz arcú szörnyeteg. A földi boldogtalanságnak igen változatos formái vannak. Mint a szivárvány, a horizont fölé nyúlik – árnyalatai színpompásak, mint a szivárványé, s bár oly távoliak, mégis meghitten közeliek.
Hogy boldogabb vagyok-e most? Azt hiszem. És már nem félek a boldogtalanságtól. Ez is rendben van. Már úgy érzem, hogy minden jó. És ez a lényeg, ez az ajándék.
A boldogtalanság elsődleges oka sosem az adott élethelyzetben keresendő, hanem a róla alkotott gondolataidban.
Minden ember a saját boldogtalanságának is a kovácsa. Természetesen nem minden boldogtalanságot teremtünk mi, mert a környezetünk is hozzásegít nem egy szomorúságunkhoz, mégis tény, hogy nagymértékben párolhatjuk le az élet alkotórészeiből boldogságunkat, vagy boldogtalanságunkat, gondolatainkkal és magatartásunkkal.
Mennyivel könnyebb dolog boldogtalanságunkat szavakba foglalni, mint a boldogságot!
Te vagy a saját boldogtalanságod kovácsa.
Jobb boldogtalannak lenni egyedül, mint a boldogtalanság valakivel.
