A karácsony a mi keresztény kultúránk legnagyobb ünnepe, ami minden alkalommal a Megváltó születésére emlékeztet minket, és egyúttal arra is, hogy hogyan kellene élnünk. Az ünnepi hangulat azonban nem áll másból, mint hogy megnézzük a mézesmázos ünnepi filmeket a tévében, alig várjuk, hogy újra lássuk a Reszkessetek, betörők!-et. […] Egyre többen döntenek úgy, hogy elutaznak karácsonykor, mert így továbbra is a nyüzsiben lehetnek, nem kell vendégeket fogadni, nem kell főzni, lehet reggeltől estig enni meg inni. Néha elgondolkodom rajta, ugyan mit ünnepelnek az emberek, amikor halálra zabálják magukat, amikor úgy érzik, muszáj berúgniuk?
Csernus Imre
121 idézet
1966. márc. 2. -
jugoszláv–magyar orvos, pszichiáter, író
Kapcsolódó személyek és kategóriák
Akinek minden napja úgy telik, mint a karácsony, aki számára minden este szenteste, és minden nap ünnep, mert mindennap jól érzi magát a bőrében, az nem fog a kiemelt ünnepekkel foglalkozni, mert azok nélkül is teljes értékű életet él. Mindenki ezt szeretné: az emberek vágyakoznak a boldogság, a meghittség meg a béke után. Csak mivel először önmagukban nem tesznek rendet, ez csak vágy marad. Valóban minden emberi civilizációban megtalálhatók a kitüntetett napok, de ahogyan ma megéljük az ünnepet, azt a fogyasztói társadalomban élő öntudatlan embernek találták ki, hogy tünetileg kompenzáljon.
Sokszor úgy érzem, hogy amitől félünk, az irracionális, és egyenértékű azzal, mint amikor a sötét szobában keressük a fekete macskát, miközben tudjuk, hogy a fekete macska nincs is odabenn. Lehet, hogy félek. De mitől?
Az emberek többségét jelentősen befolyásolja a sötétség meg a felhős időjárás. De én jó ideje már eldöntöttem, hogy nem hagyom magam befolyásolni a borús idő által.
Amíg tiltakozol, tagadsz, dühös vagy, feszült, addig nincs elfogadás. Amíg nincs elfogadás, addig nincs belső béke. Én viszont tudtam, hogy a belső béke az elfogadás eredménye, és hiszek benne, hogy ez fokozza az immunitást, és megsokszorozza a gyógyulni vágyás vagy a gyógyulás képességét.
Betegségből gyógyulás idézetek, Elfogadás idézetek, Emberismeret idézetek, Gyógyulás idézetek
Emlékszem, kezdő vezetőként egyszer autóval útnak indultam Görögországba. Merész lépés volt, mert Budapesten ugyan már edződtem, de az nem készített fel arra, ami Athén körül várt.
Jé, a te apád is ilyen volt? Csak a tiéd alkoholista, az enyém meg munkamániás. A kettő ugyanaz, mert az egyik a munkába menekül, a másik meg a piába, az egyik piával oldja a feszültségét, a másik a munkával.
A meglévő önbizalomhiány fokozza a megfelelési kényszert. A bizonytalan nem értékeli önmagát, de szüksége van pozitív visszajelzésekre. Ezt nem kapja meg saját magától, ezért mindent elkövet, hogy mások szeressék és értékeljék őt.
Amikor azért posztolunk, hogy „lájkoljanak” minket, az valójában a bennem lévő bizonytalanság és önbizalomhiány megjelenése. Ilyenkor a másik ember általi megerősítésre van szükségem.
Vajon ha önmagamnak hazudok, akkor szeretem-e magam? Tegyük fel, hogy önbizalomhiányom van, nem merem kimondani azt, ami zavar és agyalok azon, mi lenne, ha kimondanám. De nem mondom ki, ezért egyre feszültebb vagyok. Akkor szeretem-e önmagam? Nem.
A valódi leállás nemcsak a drog vagy az alkohol abbahagyását jelenti, hanem valami sokkal többet. Ilyenkor a homályos szemüveg lekerül az emberről és elkezd tisztán látni. Érezni. Szembesülni azzal a sok szarral, amit beállt vámpírként elkövetett. Azért fogalmazok így, mert nagyon sok „ember” van, aki nem drogozik vagy nem szenvedélybeteg, de éppolyan vámpír, mint a beálltak. A vérszíváshoz, a másik kihasználásához nem kell drogozni. És ilyenkor nemcsak másoknak ártanak, hanem közben kőkemény öngyilkolás is folyik. Nemcsak testi ártás, hanem a gerincét, a méltóságát és az akármibe vetett hitét is feladja az ember. A narkó abbahagyása után ezeket is fontos visszaszerezni. Aki tudja, hogy mit jelent tisztán, gerinccel belenézni a másik szemébe, az újra át szeretné élni ezt az érzést.
Szóval, ez a valódi meló.
Sajnos Magyarországon jellemzően kizárólag az eredményt nézzük, nem azt,hogy amögött mennyi munka rejlik. Emiatt ébred az emberekben irigység, féltékenység, holott mindkettő rettenetes, romboló érzés. El kellene jutnunk odáig, hogy akárkinek az eredményeit látjuk, az jusson eszünkbe, úristen, mennyi tanulnivalóm lenne nekem ebből, és milyen nagy munka kellett hozzá, hogy ezt mind elérje! Tisztelet érte!
Önbizalmat csakis úgy lehet fejleszteni, ha tudatosan bevállalok bizonytalan, számomra új és ismeretlen helyzeteket,amelyektől félek. Az önbizalomhiányos embert azonban megakadályozza ebben két fontos tulajdonsága,a szeretetéhség és a megfelelési kényszer, ami szintén borzasztóan erős Magyarországon.
A kollektív felelősségvállalásra meg nem tanított gyerekek nem lesznek büszkék a magyar nyelvre, a magyar kultúrára, helyette a külföldi példákat fogják majmolni.
A valódi magyarság nem ott kezdődik, hogy lázadunk, utcára vonulunk, meg kiabálunk a focimeccseken, hanem ott, hogy hétfő reggel milyen gondolatokkal, milyen kedvvel, milyen kisugárzással indítjuk el a napunkat és hetünket.
Igazából azért szeretem a telet, mert ez a tavasznak a letéteményese, annak a jelképe, hogy nemsokára újra indul az élet, és ez a várakozás jó érzés. A legtöbb ember számára a tél a halált jelenti, de valójában nem a tavasz, hanem ez az évszak az új élet kezdetének a jelképe. Mert télen a rügyekben már ott rejlik a szenvedélyes robbanás ígérete. És minden indul újra, előlről.
A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én vagyok a diktátor. De akkor az valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség.
Az elveszített tiszteletet úgy lehet visszaszerezni, ha szembe mersz szállni a démonaiddal, vagyis a félelmeiddel.
Csernus Imre Magyarország egyik legismertebb pszichiátere, aki szókimondó stílusával és kíméletlen őszinteségével vált híressé. Karrierje során számos könyvet írt az önismeret, párkapcsolatok, függőségek és az önazonosság témájában. Előadásaival és tanácsaival sokaknak segített szembenézni a valósággal, változtatni az életükön, és felelősséget vállalni a döntéseikért.
Csernus Imre idézetei kendőzetlenül mutatják be az emberi lélek bonyolultságát, a változás szükségességét és a belső erő fontosságát. Szavai gyakran provokatívak, mégis ösztönöznek arra, hogy merjük felvállalni önmagunkat és a valódi érzéseinket.
Fedezd fel Csernus Imre legőszintébb és leginspirálóbb idézeteit, és meríts bátorságot a változáshoz!