Emlékszem, kezdő vezetőként egyszer autóval útnak indultam Görögországba. Merész lépés volt, mert Budapesten ugyan már edződtem, de az nem készített fel arra, ami Athén körül várt.
Csernus Imre
115 idézet
1966. márc. 2. -
jugoszláv–magyar orvos, pszichiáter, író
A legjobb Csernus Imre idézetek
Jé, a te apád is ilyen volt? Csak a tiéd alkoholista, az enyém meg munkamániás. A kettő ugyanaz, mert az egyik a munkába menekül, a másik meg a piába, az egyik piával oldja a feszültségét, a másik a munkával.
A meglévő önbizalomhiány fokozza a megfelelési kényszert. A bizonytalan nem értékeli önmagát, de szüksége van pozitív visszajelzésekre. Ezt nem kapja meg saját magától, ezért mindent elkövet, hogy mások szeressék és értékeljék őt.
Amikor azért posztolunk, hogy „lájkoljanak” minket, az valójában a bennem lévő bizonytalanság és önbizalomhiány megjelenése. Ilyenkor a másik ember általi megerősítésre van szükségem.
Vajon ha önmagamnak hazudok, akkor szeretem-e magam? Tegyük fel, hogy önbizalomhiányom van, nem merem kimondani azt, ami zavar és agyalok azon, mi lenne, ha kimondanám. De nem mondom ki, ezért egyre feszültebb vagyok. Akkor szeretem-e önmagam? Nem.
A valódi leállás nemcsak a drog vagy az alkohol abbahagyását jelenti, hanem valami sokkal többet. Ilyenkor a homályos szemüveg lekerül az emberről és elkezd tisztán látni. Érezni. Szembesülni azzal a sok szarral, amit beállt vámpírként elkövetett. Azért fogalmazok így, mert nagyon sok „ember” van, aki nem drogozik vagy nem szenvedélybeteg, de éppolyan vámpír, mint a beálltak. A vérszíváshoz, a másik kihasználásához nem kell drogozni. És ilyenkor nemcsak másoknak ártanak, hanem közben kőkemény öngyilkolás is folyik. Nemcsak testi ártás, hanem a gerincét, a méltóságát és az akármibe vetett hitét is feladja az ember. A narkó abbahagyása után ezeket is fontos visszaszerezni. Aki tudja, hogy mit jelent tisztán, gerinccel belenézni a másik szemébe, az újra át szeretné élni ezt az érzést.
Szóval, ez a valódi meló.
Sajnos Magyarországon jellemzően kizárólag az eredményt nézzük, nem azt,hogy amögött mennyi munka rejlik. Emiatt ébred az emberekben irigység, féltékenység, holott mindkettő rettenetes, romboló érzés. El kellene jutnunk odáig, hogy akárkinek az eredményeit látjuk, az jusson eszünkbe, úristen, mennyi tanulnivalóm lenne nekem ebből, és milyen nagy munka kellett hozzá, hogy ezt mind elérje! Tisztelet érte!
Önbizalmat csakis úgy lehet fejleszteni, ha tudatosan bevállalok bizonytalan, számomra új és ismeretlen helyzeteket,amelyektől félek. Az önbizalomhiányos embert azonban megakadályozza ebben két fontos tulajdonsága,a szeretetéhség és a megfelelési kényszer, ami szintén borzasztóan erős Magyarországon.
A kollektív felelősségvállalásra meg nem tanított gyerekek nem lesznek büszkék a magyar nyelvre, a magyar kultúrára, helyette a külföldi példákat fogják majmolni.
A valódi magyarság nem ott kezdődik, hogy lázadunk, utcára vonulunk, meg kiabálunk a focimeccseken, hanem ott, hogy hétfő reggel milyen gondolatokkal, milyen kedvvel, milyen kisugárzással indítjuk el a napunkat és hetünket.
Igazából azért szeretem a telet, mert ez a tavasznak a letéteményese, annak a jelképe, hogy nemsokára újra indul az élet, és ez a várakozás jó érzés. A legtöbb ember számára a tél a halált jelenti, de valójában nem a tavasz, hanem ez az évszak az új élet kezdetének a jelképe. Mert télen a rügyekben már ott rejlik a szenvedélyes robbanás ígérete. És minden indul újra, előlről.
A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én vagyok a diktátor. De akkor az valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség.
Az elveszített tiszteletet úgy lehet visszaszerezni, ha szembe mersz szállni a démonaiddal, vagyis a félelmeiddel.
A nő attól lesz nő, ha az élete különböző területeit illetően büszke magára, mert mindent megtett, amit tudott és érzett.
Az emberek azt mondják, vannak olyan információk, amelyeket muszáj magunkban tartani. Önvédelemből. Ez kétségtelen. Van ilyen része is az elhallgatásnak, amit – ha jogos és szükséges – nevezhetünk alkalmazkodásnak. Ennek nincs negatív hatása. De hol kezdődik az a szint, amikor az elhallgatás már ártani kezd? Az emberek rendszerint rosszul viselik a kritikát, rögtön megindul a hárítás. (…) Persze ilyenkor valójában csak elkezd fájni annak a kimondott információnak az igazságtartalma.
Amikor megalkuszom, akkor nem merem kimondani azt, ami bennem van, és hagyom, hogy a másik azt tegye velem, amit ő akar. Inkább tűrök, és némán szenvedek.
Ha a belső béke nem ötvöződik egy állandóan jelen lévő éberséggel, akkor szintén el fognak bukni. Annak ellenére, hogy éppen jól érzik magukat. Éberség nélkül el fognak bukni.
Mi az elpocsékolt idő? Ha tudom, és nem teszem. Ha felismerem, hogy valamivel ártok magamnak, mégsem változtatok. Ha már öt éve rájöttem arra, hogy gyáva vagyok kimutatni az érzéseimet, de nem teszek mást, csak marcangolom önmagam, hogy mi lett volna, ha ezt vagy azt meg mertem volna tenni.
A pasik, amikor azt hiszik, hogy ők a teremtés koronái, nagyon tévednek! Csak tetszelegnek ebben a szerepben! (…) Én bizony azt látom, hogy a férfiak csak erősnek látszanak, de nem azok. Persze valahol el kell kezdeni. Nagy izomzat, adott helyzetben erős hang, karakánság. De vajon mitől fordul mindez az ellenkezőjébe, ha egy adott érzésről kell beszélni? Érzésekről. Mi történik ilyenkor egy pasiban? Miért félnek a férfiak kimondani az érzéseiket? Azt hiszik, attól gyengébbek lesznek?
Csernus Imre Magyarország egyik legismertebb pszichiátere, aki szókimondó stílusával és kíméletlen őszinteségével vált híressé. Karrierje során számos könyvet írt az önismeret, párkapcsolatok, függőségek és az önazonosság témájában. Előadásaival és tanácsaival sokaknak segített szembenézni a valósággal, változtatni az életükön, és felelősséget vállalni a döntéseikért.
Csernus Imre idézetei kendőzetlenül mutatják be az emberi lélek bonyolultságát, a változás szükségességét és a belső erő fontosságát. Szavai gyakran provokatívak, mégis ösztönöznek arra, hogy merjük felvállalni önmagunkat és a valódi érzéseinket.
Fedezd fel Csernus Imre legőszintébb és leginspirálóbb idézeteit, és meríts bátorságot a változáshoz!