Valósággal élvezem a kihívást, amikor vissza kell kapaszkodnom a csúcsra. Hisz épp a küzdelemtől olyan édes a siker – ha eléred.
Emlékszem, hogy Sly Stallone nagyon tisztelt engem és a filmjeimet, és én is tiszteltem az alakításait, a tehetségét és a filmjeit… De ő csak az ellenséget látta bennem, én pedig őt láttam ellenségnek, és meg kellett szabadulnom tőle, neki pedig meg kellett szabadulnia tőlem… és ennyi volt. Aztán a ’90-es években összejöttünk, és azt mondtuk, hogy ez butaság, dolgozzunk együtt, és nagyon jó barátok lettünk.
Stallone nélkül talán nem lettem volna annyira motivált a 80-as években, hogy olyan filmeket csináljak, amilyeneket csináltam, és olyan keményen dolgozzak, mint ahogyan tettem. Versengő ember vagyok.
Első látogatásomra a testépítő stúdióban most is nagyon jól emlékszem. Azelőtt még sohasem láttam súlyemelőket. Amikor beléptünk a terembe, egy új világ nyílt meg előttem. A látvány lenyűgözött. Hatalmas, nyers fickókat láttam, csillogott rajtuk az izzadság, a karjuk feszült, mint megannyi Herkulesnek. Körüljártam őket és bámultam az izmaikat (amelyeknek a nevéről természetesen fogalmam sem volt), izmokat, amilyeneket még sohasem láttam. Ekkor dőlt el a sorsom. Tudtam, hogy pontosan azt találtam meg, amit kerestem, úgy éreztem, mintha egy ingadozó kötélhíd után ismét szilárd talaj került volna a lábam alá. A bodybuilding lett a pályám, az életem.
A testépítés nem egy-két napra, hanem egy egész életre szól.
Amivel szembenézünk, talán leküzdhetetlennek tűnik. De tanultam valamit az edzés és a versenyzés évei alatt, illetve azokból a sorozatokból és ismétlésekből, amikor szinte már lehetetlennek tűnt egy még nagyobb súly megemelése. Azt tanultam, hogy mindig erősebbek vagyunk, mint gondolnánk.
Én 1966-ban versenyeztem először nemzetközi szinten. Akkoriban a legtöbb testépítősztár, akikről a magazinokban olvastam, Kaliforniában élt és ott is edzett. Az első nagy nemzetközi győzelmemre 1967-ig kellett várnom, amikor sikerült legyőznöm a Nemzetközi Amatőr Testépítő Szövetség (NABBA) Mr. Univerzum versenyén Dennis Tinerinót, ám ez csupán azt jelentette, hogy most már versenybe szállhatok az akkori nagyágyúkkal.
Emlékszem, mennyire hihetetlen volt számomra, amikor 1967-ben végre személyesen is találkozhattam Reg Parkkal. Szinte megszólalni sem tudtam az ámulattól. Részint azért csodáltam, mert nagydarab férfi volt, nagyon izmos, és fizikuma erőt sugárzott. Kezdőként eltökéltem, hogy az övéhez hasonló testet akarok; pontosan azt az izomtömeget és -sűrűséget, melyeket az ő fotóin láttam – nagy volt, kemény, egyszóval valódi Herkules.
Lassan elhagyom a húst és elmondhatom, hogy fantasztikusan érzem magam. (…) A hús egy nagyszerű fehérjeforrás, de nem az egyetlen. Megkaphatod babok, gabonák kombinációjából és persze kiegészítőkből. Az izmaid nem fogják tudni a különbséget.
Gyerekként a szüleinkkel a hátunk mögött ültünk a fogadóórán. Ha a tanár valami negatívat mondott a „munkánkkal” kapcsolatban, apám előre lépett, és lecsavart egy nyaklevest – épp úgy, ahogy más szülők is tették a gyerekeikkel.
Amikor 1962-ben elkezdtem súlyzózni, anyám ezt ismételgetve fakadt sírva: „Hol rontottam el? A fiam olajozott testű férfiak képét teszi ki a falra, pedig minden barátjának lányok fotóival van tele a szobája!”
A Pumping Ironban a történelem egyik legnagyobb filmsztárját kellett játszanom – magamat.
Egyke gyerek voltam. Most már látom, mi volt az előnye annak, hogy órákig-napokig magamban ültem. Esélyt adtam magamnak, hogy átgondoljam és vizualizáljam a céljaimat.
Az elméd határa a csillagos ég. Ha az elme el tudja képzelni, hogy valami sikerül, biztosan menni fog – amennyiben te is vakon hiszel benne.
Akár egy reggeli rutinról, filozófiáról vagy edzéstippről, vagy akár csak egy motiváló mondatról van szó, amely segít végigcsinálnunk a napot, nincs olyan ember ezen a földön, akinek ne jönne jól egy kis külső segítség.
Amikor nagy emberekkel találkozom – márpedig erre minden alkalmat megragadok -, megkérdezem tőlük, hogyan érték el a vívmányaikat, és milyen tényezők segítették őket. Tudom, hogy a sikerhez ezerféle út vezet, és az ő, valamint a saját tapasztalataimból megpróbálok új szabályokat alkotni.
Ne a tömeget kövesd! Oda menj, ahol nincs senki!
A képességeidet és adottságaidat tekintsd az értékeidnek!
