Én 1966-ban versenyeztem először nemzetközi szinten. Akkoriban a legtöbb testépítősztár, akikről a magazinokban olvastam, Kaliforniában élt és ott is edzett. Az első nagy nemzetközi győzelmemre 1967-ig kellett várnom, amikor sikerült legyőznöm a Nemzetközi Amatőr Testépítő Szövetség (NABBA) Mr. Univerzum versenyén Dennis Tinerinót, ám ez csupán azt jelentette, hogy most már versenybe szállhatok az akkori nagyágyúkkal.
Arnold Schwarzenegger
1947. július 30. -
Emmy- és Golden Globe-díjas osztrák származású amerikai színész, testépítő, üzletember és politikus
Emlékszem, mennyire hihetetlen volt számomra, amikor 1967-ben végre személyesen is találkozhattam Reg Parkkal. Szinte megszólalni sem tudtam az ámulattól. Részint azért csodáltam, mert nagydarab férfi volt, nagyon izmos, és fizikuma erőt sugárzott. Kezdőként eltökéltem, hogy az övéhez hasonló testet akarok; pontosan azt az izomtömeget és -sűrűséget, melyeket az ő fotóin láttam – nagy volt, kemény, egyszóval valódi Herkules.
Lassan elhagyom a húst és elmondhatom, hogy fantasztikusan érzem magam. (…) A hús egy nagyszerű fehérjeforrás, de nem az egyetlen. Megkaphatod babok, gabonák kombinációjából és persze kiegészítőkből. Az izmaid nem fogják tudni a különbséget.
Gyerekként a szüleinkkel a hátunk mögött ültünk a fogadóórán. Ha a tanár valami negatívat mondott a „munkánkkal” kapcsolatban, apám előre lépett, és lecsavart egy nyaklevest – épp úgy, ahogy más szülők is tették a gyerekeikkel.
Amikor 1962-ben elkezdtem súlyzózni, anyám ezt ismételgetve fakadt sírva: „Hol rontottam el? A fiam olajozott testű férfiak képét teszi ki a falra, pedig minden barátjának lányok fotóival van tele a szobája!”
A Pumping Ironban a történelem egyik legnagyobb filmsztárját kellett játszanom – magamat.
Egyke gyerek voltam. Most már látom, mi volt az előnye annak, hogy órákig-napokig magamban ültem. Esélyt adtam magamnak, hogy átgondoljam és vizualizáljam a céljaimat.
Akár egy reggeli rutinról, filozófiáról vagy edzéstippről, vagy akár csak egy motiváló mondatról van szó, amely segít végigcsinálnunk a napot, nincs olyan ember ezen a földön, akinek ne jönne jól egy kis külső segítség.
Amikor nagy emberekkel találkozom – márpedig erre minden alkalmat megragadok -, megkérdezem tőlük, hogyan érték el a vívmányaikat, és milyen tényezők segítették őket. Tudom, hogy a sikerhez ezerféle út vezet, és az ő, valamint a saját tapasztalataimból megpróbálok új szabályokat alkotni.
Szerintem a világ legsanyarúbb sorsú emberei azok a fickók, akiket Dél-Afrika gyémántbányáiban láttam az 1960-as években. 450 méter mélyen, állandó 45 fokos hőségben dolgoztak napi egyetlen dollárért, és csak évente egyszer mehettek haza a családjukhoz. Ennél szarabb meló nem létezik! Ennél minden csak jobb lehet!
Néha éppen azok az emberek és körülmények tesznek jót az emberrel, akik és amelyek traumatizálják. Ma már áldom apám szigorát, az egész neveltetésemet és azt, hogy Ausztriában semmim sem volt meg, amit szerettem volna, mert ezek voltak azok a dolgok, amelyek felkorbácsolták az éhségemet.
Gorbacsovot egész életemben bálványoztam azért, mert volt bátorsága lerombolni azt a politikai rendszert, amelyben felnőtt.
A testem fejlesztésével eleinte sem volt gondom, később pedig eléggé érdeklődő srác lettem ahhoz, hogy az elmémmel is törődjek. Rájöttem, hogy az agyunk is egy olyan „izom”, amelyet rendszeresen edzeni kell. Elhatároztam, hogy rágyúrok arra is, hogy okos legyek.
Mindenkinek mindig éhesnek kell lennie!
Olyan izgalmas, fordulatokkal teli életet kell élni, és – mint Eleanor Roosevelt mondta – mindennap tenni kell valamit, amitől mi magunk is megijedünk!
Ha valakinek valamihez tehetsége van, és ettől boldog lesz, akkor másokkal is tegyen jót! Ha még több emberrel kell jót tenni, akkor vágjon bele abba is!
Az élet nemcsak arra való, hogy valaki egyvalamiben legyen csak jó. Használni kell azt, amit már elértünk, hogy a segítségével új kapcsolatokat szerezzünk, és még nagyobb dolgokat érjünk el.
Az utolsó 3-4 ismétlés növeli az izmaid. Ez a küszöb, ami elválasztja a bajnokokat a többi embertől
Nem a közvéleménykutatás dönt. Sportolóként megtanultam a formaidőzítés szerepét. Szezonon kívül nem kell formában lenned, de a verseny napján meg kell mutatnod, mire vagy képes. Így azokon a napokon nem aggódok a pontozás miatt, amikor nincs verseny.
A kormányzóságom első napján besétáltam az irodámba, és azt gondoltam: „OK, megnyertem a választást. Most mi a szart csináljak?”
