Még mindig arra ébredek, hogy edzeni és játszani szeretnék. Talán egy kicsit kevésbé, mint korábban, de ez a szenvedélyem. Néha nehéz számomra, de megyek. Gondolod, hogy szívesen megyek mindennap a konditerembe? Nem, de van bennem egy elszántság, úgyhogy megyek.
Az érzés, a vágyakozás az után, hogy sikerüljön még egyszer, a szívedből jön. Győzd le, tanulj, csináld tovább, küzdj le minden problémát – valószínűleg ezért csinálja tovább az ember.
Az edzés nagyon fontos, mert a kor csak egy szám, és sokat tehetünk érte, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Szenvedés az egész. Nem tudom, mi lehet a baj. Pedig tegnap egész jó volt futni. Igaz, akkor „csak” 2 órás edzésem volt, ráadásul erdőben. Ott könnyebben telnek az órák. Most nem megy. „Abba kellene hagynom? Ne erőltessem? Legjobb lenne visszafordulni talán…” Na, azt már nem! „Nehéz az edzés? Nahát! Nehezen megy? Na és? Mi a francért vagy itt lubicsszilvi, gondold már át! Spartathlont akarsz futni? Igen? Akkor tessék normálisan edzeni, és abbahagyni ezt a k*rva önsajnálatot! Toljad neki a büdös úristenit! Érthető? Lötyöghetsz is baz*meg, senki nem kényszerít, hogy itt legyél, de abból nem lesz semmi! Ha belerokkansz is, megcsinálod, a k*rva életbe!
A rendszeres edzéshez szerintem nem kell más, csak egy egyértelmű cél, és akkor egyszerre „meglesz” a futás helye is a napban. Nem kell Spartathlonra készülni, vagy akár maratonra sem. Egyszerűen tudatosítani kell magunkban, hogy az edzés is a nap része, ugyanúgy, mint más elfoglaltság. Még akkor is, ha a célja önzőnek tűnő: futni, csupán saját magunk öröme miatt, de tudván azt, hogy a családunk, a környezetünk egy boldogabb, egészségesebb embert kap vissza, amikor hazaérünk. Szóval, legyen akár csak ez is a cél, érezzük azt fontosnak, és máris meg fogjuk találni rá az időt!
Egy idősebb hongkongi férfi – aki egy balesetben elveszítette az egyik lábát – művégtaggal ment végig a 254 kilométeren. Azóta, ha valakitől azt hallom, hogy lehetetlen megcsinálni valamit, csak elküldöm neki a fényképét, ahogy a sivatagban fut.
Eldöntöd, hogy mit szeretnél. Kitalálod, hogy mit kell tenned érte. Aztán kimész, és csinálod. Egyszer, kétszer, százszor. És meglesz az eredménye. Biztosan. A futás ettől is szép. Nem kell világbajnoknak lenned. Nem kell versenyt nyerned. Nem kell megelőznöd senkit. Csak magadnak kell bizonyítanod.
Szeretném megtalálni azt a pontot, ami a teljesítőképességem határa. Ha meg se próbálnám, sohase tudnám meg, hol is van az.
A bajnok nem mindig az, aki az öveket birtokolja. A bajnok az az ember, aki helyesen él, aki dolgozik, aki a jövőbe tekint, és azt mondja: „Igen, meg tudom csinálni. Dolgozni fogok, és soha nem adom fel”.
Bármennyi idős vagy, törekedj arra, hogy a legtöbbet hozd ki magadból!
A motiváció amatőröknek való. Mi, többiek csak felkelünk és csináljuk a dolgunkat.
Most kaptam Szabó Zsoltitól egy sms-t, hogy ma a véremből akar inni, és meg akar alázni az edzésen. És mivel kések, olyan edzést fog nekem csinálni, illetve úgy meg fog hajtani, hogy este sírni fogok, és a plafont fogom nézni, hogy milyen ge*i. Ilyen sms-eket kapok Zsoltitól, és ezzel próbál motiválni, de AZT HISZI, HOGY MEGIJEDEK! NEM IJEDEK MEG, EL FOGOM PUSZTÍTANI, MERT MUSZÁJ!!!
Készültem októberben az erősember versenyre. Elég sokat dolgoztam akkor, napi 12-14 óra személyi edzés volt, és akkor volt, hogy este tízig dolgoztam, aztán fél tizenkettőkor csöngettem Zsoltinál, kijött a kisgyerekével és a feleségével, és kérdezte, hogy mit akarnak. „Add ide az edzőterem kulcsát!”…és mindenkit felköltöttem a városban, felköltöttem itt ennek a sportpályának a vezetőit is, hogy le kell edzenem, és hajnal négyig edzettem. Aztán kajáltam, lefeküdtem aludni és reggel 8-ra mentem dolgozni. Voltak ilyenek…sőt, volt olyan, hogy kijöttem éjszaka lámpával traktorkereket forgatni, és akkor hívtam egy haveromat, tartotta a lámpát, én meg forgattam a traktorkereket éjszaka. Tök jó volt! Volt egy kis feelingje. És üvöltöttem…és még egy kilométerrel arrébb, a faluban is azt hitték, hogy valami jeti van a faluban, bas*d meg. De muszáj volt, bas*d meg! Mert abban az évben megműtöttek, és mindenki leírt, és győznöm kellett! Mert ha nem győztem volna, kis senkiházi szar lettem volna, egy nulla, akinek nincs értelme, hogy éljen!
Én minden nap tudtam sportolóként úgy gondolkozni, hogy vagy a maximumot hozom ki az edzésből, vagy ha nem csinálom meg életem legjobb edzését, akkor meghasad az univerzum.
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy minek köszönhetem, hogy ilyen sokáig élek, de nem tudok rájönni. Az egyetlen dolog, hogy mindig is edzettem. Még mindig hetente három napot járunk edzőterembe és tornázunk. Az aktivitás megtartása biztos, hogy a hosszú élet egyik titka.
Ha elhatároztad, hogy menni fog, akkor állj hozzá úgy!
Én úgy vagyok vele, hogy ha az ember nem adja ki magából a maximumot, csak megnyeri a versenyt, akkor elpazarolt egy lehetőséget. Nem feltétlenül az idő számít; az érzés a fontos, hogy tudd, ez most a lehető legjobb volt. Legalább próbáld meg felülmúlni magad – mert ha az esélyt sem adod meg, akkor eltékozoltál egy újabb alkalmat arra, hogy legyen egy bátorító visszacsatolásod az addig elvégzett rengeteg munkáról.
Amikor fiatal voltam, akkoriban jöttek be az Arnoldos filmek, és mint mindenki más, én is izmos szerettem volna lenni. Nincs csúcsgenetikám, nem volt jó hátterem sem. Emlékszem, az első edzőtermembe még saját kezűleg hegesztettem az első kondigépeimet. Sok munka volt, hosszú út vezetett idáig, de ez bárki számára elérhető, csak akarni kell. Kitartás kell hozzá és egy cél, illetve tudnod kell azt, hogy most hol tartasz és hová szeretnél eljutni.
Most, utólag látom, hogy mit meg nem tettünk, mennyi munkát elvégeztünk azért, hogy mi legyünk a legjobbak. Amikor benne voltam, egyáltalán nem éreztem, természetes volt. Nyilván elfáradtam edzés végén, és volt, hogy átfutott az agyamon, hogy inkább hűsölnék a Lupa-tó partján, de tudtam, hogy a céljaimért tenni kell, lesznek fárasztó pontjai, de a fájdalmak és a végterhelések eltörpültek amellett, amit a célban megkaphattál.
Bármi legyen is az álmod, sokan fogják azt mondani az utadon, hogy „ez lehetetlen”. De csak képzelőerő kell hozzá. Álmodozol, tervezel, és eléred a célod. Jönnek persze majd az akadályok, a hibák és a kétkedők, de kemény munkával, hittel és önbizalommal nem lesznek határok.
