A politikus jól tud jönni – főleg ha meg van véve.
-Dwight Manfredi
A filmjeim lényege, hogy segítsünk a gyengéken, akiket el akarnak nyomni az erősek, és hogy tegyünk igazságot.
A szorongás vagy a depresszió nemegyszer az érzelmi agy olyan vészkiáltása, amelyet akkor bocsát ki, amikor úgy érzékeli: veszélyben a társadalmi egyensúlyunk. Akkor tudjuk megnyugtatni, akkor tudunk harmonikusan élni, ha gondosabban ápoljuk a másokhoz fűződő kapcsolatainkat.
A depresszió megóv minket attól, hogy magunk számára sajátítsuk ki Istent. Megszabadít minket attól a törekvéstől, hogy Istent szükségleteink teljesítésében segítő társsá fokozzuk le. Megajándékoz minket azzal, hogy tisztán látjuk Isten felfoghatatlanságát.
A depresszió gyakran a halált jelképezi, amely szervesen hozzátartozik életünkhöz. Hogy valami új születhessen bennünk, a réginek meg kell halnia. A régi jelképezi világi mértékeinket és a külső szempontok által meghatározott gondolkodásunkat. Ha a depressziós a siker, az elismerés, az odafordulás és a megerősítés által határozza meg magát, akkor betegsége egyre rosszabb lesz. Ha hagyja meghalni önmagában a világot, akkor megsejt valamit az új emberből, aki benne születik meg, és aki Istenből eredőn határozza meg magát.
A depresszió meghívás, hogy elbúcsúzzam mértékeimtől, amelyek ellenkeznek lényegemmel, hogy eloldozzam magam minden illúziómtól, amellyel grandiózus énképet építettem fel. Ám arra is hív, hogy megszabaduljak minden önvádtól és a negatív értelmezésekhez való ragaszkodást, hogy egyre inkább azzá váljak, aki lényegemnél fogva vagyok, hogy egyre inkább eljussak ahhoz az egyszeri és eredeti képhez, amelyet Isten alkotott rólam magának.
A depresszió megküzdési mechanizmus, amely enyhíti a fájdalmat és a dühöt, elfojtja azokat a magatartásokat, amelyek veszélyessé válhatnának. Nem azt állítom ezzel, hogy a neurotranszmitterek ne vennék ki a részüket a depresszióból – de amikor eltérnek a normálistól, azzal visszatükrözik azt, amit átéltek, és nem kiváltják őket. Az összezavarodó agy a fejlődés szakaszában a létezéssel járó traumákat fejezi ki, és a stabilizálódást követően maga is további stressz forrásává válik.
A depresszió úgy kezdődik, hogy meg vagy győződve arról, hogy a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened.
Számomra a depresszió azt jelentette: szomorúság, szomorúság, szomorúság. […] Mit tudtam én akkoriban, hogy a depresszió súlyos betegség? Azoknak a lányoknak a suliban fogalmuk sem volt arról, mit jelent depressziósnak lenni