Ezen a világon semmiről sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót.
Talán a világot senki sem teremti. Talán semmit sem teremt senki. Talán az egész csak úgy ott van, volt és mindig is lesz…
Egy világ épül körülöttem. Vajon én formálom, vagy előre elrendelt kontúrjai irányítják a kezem?
Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.
Hagyd, hogy a mosolyod megváltoztassa a világot, de ne hagyd, hogy a világ megváltoztassa a mosolyod!
Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.
Egy teljesen racionális világban csak a legjobbjaink mehetnének tanárnak, a többieknek be kellene érniük valami kevesebbel.
Azt hittük, hogy ha hasonló gondolkodású emberek összejönnek, akkor változtatni tudnak a világ sorsán.
A világot senki sem fogja szebbé tenni, nincs is rá szükség, csak magunkat öntsük egy kicsit elviselhetőbb formába.
A világ csak azoknak bocsát meg ideig-óráig, akik szívükben szerények és alázatosak…
Ha meg akarod változtatni a világot, akkor előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen.
Furcsa egy világ ez, s a férfit a legfurcsább hulladékból gyúrták össze, melyet forrongásában feldobott a káosz.
A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.
A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.
A világ szépsége elkábította. Ezenkívül talán nem is számít semmi.
Maga látja a valódi világot, és látja azt is, hogy milyen lehetne. Csak azt nem látja, amit mások látnak, az óriási szakadékot a kettő között.
A világ békéjét nem lehet üres gyomorra és emberi nyomorúságra építeni.
A világ, bocsánat, szar, de ugyanakkor színes is, és mindkét tulajdonságából remek regényeket szőhetünk.