A világról alkotott képünk sohasem lehet tökéletes, hiszen mi magunk is résztvevői vagyunk azoknak az eseményeknek, amelyeket meg akarunk érteni. Természetesen egyéb tényezők is befolyásolhatják ismeretszerzésünk hatékonyságát, ám az emberi történések tökéletes megértését akadályozzuk meg azzal, hogy részei vagyunk a világnak.
Hogy változtathatjuk meg a világot? Sok kis véletlenszerű kedves cselekedettel.
A barátság az egyetlen cement, amely összetartja a világot.
Amit a modern világ csodájának érzünk, az nem egyéb, mint egyszerű, kendőzetlen lopás.
Ha az emberi elme struktúrái változatlanok maradnak, akkor végül újra és újra alapvetően ugyanazt a világot, ugyanazokat a gonoszságokat, ugyanazt a működészavart teremtjük újra.
A világon mindennap tizenkétezer gyerek hal éhen. Elba**ott egy világ az ilyen.
Oroszország mindig is megbízható gázszállítója volt és marad fogyasztóinak a világ minden táján, Ázsiában és Európában egyaránt. Mindig is maradéktalanul teljesítette minden kötelezettségét. Mindig – és ezt szeretném hangsúlyozni.
A balesetem ráébresztett arra, hogy mindannyian felelősek vagyunk a világ sorsának alakulásáért.
A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék.
A világ nem csak a fizikai valóságról szól, ezért arra is figyelmet kell fordítanunk, és fejleszteni kell, ami bennünk van. A lelkünkben.
A világ olyan, akár egy menet a a vidámparkban a hullámvasúton. És amikor felszálltok rá, azt hiszitek, hogy mindez valóság, mert az elménk ilyen hatalmas. Egyszer feldob, aztán aláejt minket, aztán meg körbe-körbe jár.
Első lecke: A világ alapvetően igazságtalan. Fogadd el!
Senkinek egy pillanatot sem kell várnia ahhoz, hogy elkezdje jobbá tenni a világot!
Gyerekkorában az ember egyfelől azt hiszi, hogy örökké él, másfelől pedig, hogy meg lehet változtatni a világot.
A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk.
Könnyebb az élet, ha tudomásul vesszük, hogy nincs rend. Ha olyan világban élünk, amelyben egész tejutak csapnak össze, vagy robbannak fel, semmi jogunk felháborodni apró rendellenességeken: ha a nap a tejútnak olyan ködös részén úszik át, hogy százezer évig tart a jégkorszak, vagy ha egy őrült kárpitossegéd lemészároltat egypár millió embert.
A világ szerencsére színes, az emberek milliófélék, s emberi kvalitásunkat az határozza meg, hogy mennyi felelősséget vállalunk egy jobb, élhetőbb, toleránsabb és szeretetteljesebb univerzum létrehozásában.
Bár a világ tele van szenvedéssel, a szenvedéssel való megküzdés lehetőségeivel is tele van.
Ahogyan ez a kő nem fog kenyérré változni, ugyanúgy nem változik meg a világ sem! Marad, ami volt: a harag, a keserűség, a paráznaság, a kapzsiság és az indulatok világa!
A világ nem egy véges folyamat, amely kezdődik és egyszer befejeződik, hanem végtelen változások végtelen sora, folyama. És miért lenne az emberi létezés kivétel ebből a folyamatból, a változások sorából?
