A boldogságot mindig elveszítjük. Aki sohasem veszítette el, az sohasem volt boldog.
Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink;
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink.
Kimondott szavaid széttörtek, ezer betűvé hulltak szét,
A levegőbe nyúlva kaptam utánuk, de szétfújta mindet a szél.
Annyi mindent elvesztettünk, legalább egymást ne veszítsük el.
Lincoln Burrows – 2.évad 20.rész
A veszteség iszonyatosan bénító tud lenni, megakadályozza, hogy továbblépjünk, pedig bármilyen nehéz és bármekkora bűntudatot érzünk is, ezt kell tennünk, továbblépni.
És sokszor átkarollak csendesen,
Szivdobbanásaid busan lesem
És mig a tündérek körüldalolnak,
Én megsiratlak, mint egy rég-halottat.
Aki nagyon tud szeretni, észre sem veszi, hogy közben önmagát áldozza fel a másikért, ezáltal pedig mindent elveszít.
Ha minden tőlem telhetőt megtettem egy emberért, egy kapcsolatért, egy filmért, akkor képesnek kell lennem hátrálni egy lépést, és útjára engedni a dolgot.
A félelem, hogy elveszítesz valakit, ugyanúgy tönkretehet, mint maga a veszteség.
Akarni valamit, majd elveszíteni, jobban fáj, mint sosem akarni semmit.
Sokakhoz hasonlóan nekem is apám elvesztése volt a férfivá érés legfontosabb rítusa.
Nagyon okosak lettünk, csak a bölcsességet veszítettük el.
Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.
Amikor kesergünk a múlt felett, átéljük annak emlékét, és kimaradunk a jelen valóságos élményeiből.
Mindenki veszít néha. Nem kapja meg, amit akar. Barátai, szerettei távoznak. Megbán korábbi döntéseket. Igyekszik, ahogy bír, mégis kudarcot vall. Nem a vesztés számít. Hanem a módja. Hogy mit kezd a vereségével.
Azt mondta egyszer a nagypapám, hogy az életben mindent elveszíthetsz egy perc alatt is, váratlanul, kivéve azt, amit másoknak adtál.
Mikor fagyi illata volt az esőnek, a nyuszim felment a mennybe a szemem láttára. Mikor a rézcsöveknek a régi házban égett ételszaguk volt, az öcsém felment a mennybe a szemem láttára. Nem segíthettem nekik, ez szomorú. Egyikük sem kapott esélyt, hogy felnőtt lehessen, de felnőtté kellett volna válniuk. Kellett volna, hogy legyenek gyerekeik, és szeressék őket. És én szeretném ezt lehetővé tenni más embereknek. És szeretnék sok pénzt keresni, hogy lehessen egy tévém.