A veszteség megváltoztatja az embert. De meg lehet gyógyulni.
Amikor az ember elveszíti a szüleit, hirtelen egy új világba kerül. Mintha addig csodaországban élt volna. Minden új benne, már nem ölel magához és soha nem leszel az, aki voltál. De úgy gondolom, valahogy így válunk érettebbé, ami pedig az öregedés ajándéka.
A kutya barátsága sohasem aranyozott bé engemet jobban, mint jelen esetben, mert olyan vagyon én is, mint más ember: ha elveszti az egyik örömét, mint én a barát vendégeket, akkor annál nagyobbra nő az a másik öröme, ami megmaradt.
Ami elveszett, az elveszett – ki beszél a tavalyi hóról? A római korona beleesett a csalódások kútjába, kár volna utánalökni még ezt a gyereket is.
Az ókori egyiptomiak meggyászolták egy macska elvesztését, és leborotválták a szemöldöküket. Miért ne lehetne egy macska elvesztése ugyanolyan szívszaggató tragédia, mint bármilyen más veszteség?
Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink;
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink.
Kimondott szavaid széttörtek, ezer betűvé hulltak szét,
A levegőbe nyúlva kaptam utánuk, de szétfújta mindet a szél.
A veszteség iszonyatosan bénító tud lenni, megakadályozza, hogy továbblépjünk, pedig bármilyen nehéz és bármekkora bűntudatot érzünk is, ezt kell tennünk, továbblépni.
És sokszor átkarollak csendesen,
Szivdobbanásaid busan lesem
És mig a tündérek körüldalolnak,
Én megsiratlak, mint egy rég-halottat.
Aki nagyon tud szeretni, észre sem veszi, hogy közben önmagát áldozza fel a másikért, ezáltal pedig mindent elveszít.
Ha minden tőlem telhetőt megtettem egy emberért, egy kapcsolatért, egy filmért, akkor képesnek kell lennem hátrálni egy lépést, és útjára engedni a dolgot.
A félelem, hogy elveszítesz valakit, ugyanúgy tönkretehet, mint maga a veszteség.
Akarni valamit, majd elveszíteni, jobban fáj, mint sosem akarni semmit.















