Megtanultam, hogy mi a narkóegyenlet. Az anyag, eltérően az alkoholtól vagy a fűtől, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag életforma.
A szenvedélybetegnek egyre több kábszerre van szüksége, hogy valami emberi formája maradjon… hogy lekenyerezze a szenvedély majmát, amit a hátán cipel.
Egy narkós narkóidőben él. Amikor elfogy az anyaga, az óra lejár, és nincs tovább. Nem tehet mást, mint hogy nyugton marad, és vár, amíg a rendes idő el nem indul. Egy beteg dzsánki nem menekülhet a külső idő elől, nem mehet sehova. Várnia kell.
Annak, aki még sohasem volt a szer rabja, fogalma sem lehet arról, mit jelent a narkóhiány egy narkósnak. Ez nem elhatározás kérdése. Egy reggel betegen ébredsz, és tudod, hogy rászoktál.
Gyakran teszik föl a kérdést: miért szokik rá valaki a narkóra? A válasz az, hogy általában senki sem akar ráállni. Nem úgy van, hogy egy reggel felébredsz, és elhatározod, narkós leszel.
Az ókori egyiptomiak meggyászolták egy macska elvesztését, és leborotválták a szemöldöküket. Miért ne lehetne egy macska elvesztése ugyanolyan szívszaggató tragédia, mint bármilyen más veszteség?