A házasság egy szerződés, amit a felek azért írnak alá, hogy unalomban éljenek, míg a halál el nem választja őket.
Ahol sokat unatkoznak az emberek, és nincs mit csináljanak az idejükkel, ott megesik, hogy bogár lepi el a fejeket belülről.
Az élettől fél, önmagától fél, aki unatkozik. Nem tudja, hogy nem vasútállomáson tartózkodik, hanem él.
Az embert társas lénnyé leginkább az teszi, hogy képtelen a magányt és ebben önmagát elviselni. Belső üressége és az unalom hajtja társaságba, űzi idegenbe, utazásra.
Amikor többnapos ünnep miatt nem nyitunk ki, vagy, mondjuk, elmegyek nyaralni, rögvest rájövök, hogy halálosan unatkozom a legszebb tengerparton is, ha nem üzletelhetek, ha nem járhat az agyam újabb és újabb vállalkozáson.
Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.
Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel.
Csak akkor megyek társaságba, amikor kedvem szottyan unatkozni.
A zavarosság, a képtelenség nem halálos, ha az ember jókedvűen közelít hozzá. Csak az unalom öl.
Unalmas: Olyan személy, aki akkor beszél, amikor azt szeretnéd, hogy hallgasson.