A hanyatlásom nagy részben a tenisz iránt érzett megvetésnek és utálatnak volt köszönhető, egyszerűen nem kötődtem akkoriban a sportághoz. Nem melóztam eleget, vagy épp a droggal büntettem saját magam, megtaláltam a módját, hogy bántsam magam. De eljutottam arra a pontra, amikor beláttam, csak azért, mert nem én választottam magamnak ezt az életet, még rajtam múlik az irányítás. Ez volt a nagy felismerés, és aztán láttam, hogy vannak olyan gyerekek, akik sokkal rosszabb helyzetben voltak, mint én, mert egyszerűen nem volt választási lehetőségük, nem volt esélyük, hogy a kezükbe vegyék a sorsukat. Akkor elkezdtem értékelni a teniszt, amely egyfajta eszközként szolgált, hogy elmozduljak a gödör aljáról. Felfogtam, hogy az embernek meg kell terveznie, hogyan dolgozik, és aztán folyamatosan csiszolnia kell a tervet. Ez a mantrámmá vált.
Az eredményjelző azt mutatja, ma vesztettem. Az eredményjelző azonban nem tudja, mit találtam. Az elmúlt 21 évben hűséget találtam. Ti adtátok ezt nekem a pályán és azon kívül is. Inspirációt találtam. Azt akartátok, hogy sikeres legyek, akkor is, amikor nagyon mélyen voltam.Nagylelkűséget is találtam. Nekem adtátok a vállatokat, hogy arra támaszkodva elérjem az álmaimat, azokat, amelyeket nélkületek soha nem értem volna el. Az elmúlt 21 évben megtaláltalak titeket, és mindannyiótokat, valamint az összes emlékemet rólatok magammal viszem életem hátralevő részén.
Rengeteg sportolót ismerek, wimbledoni teniszbajnokoktól kezdve profi baseball-játékosokon át profi bokszolókig és harcművészekig, és én úgy látom, ha a legjobb akarsz lenni, az már nem egészséges. Ha például eljársz bokszedzésekre, akkor az nagyon jó hatással lesz az egészségedre. De ha Mike Tysonnal akarsz bunyózni, az már nem egészséges.
Gyerekként szinte a létező összes sportot kipróbáltam a jégkorongtól a labdarúgásig, de mindenben lassúnak bizonyultam. Akkor döntöttem el, hogy kell alám egy motor. Ekkor érkeztem meg a természetes környezetembe, a siker lehetősége pedig még jobban motivált. Szerelem volt ez első látásra, de a családnak nagy áldozatokat kellett hoznia, hogy támogatni tudjanak.
Minden sportban gyakori beszédtéma, hogy ki minden idők legjobbja, de szerintem szinte lehetetlen összehasonlítani az egyéneket. Nem is csak a különböző korok miatt, hanem azért, mert emberként is fejlődünk. Én egyáltalán nem tartom fontosnak egymás méregetését. Ami számomra fontos, az az utazás: büszke vagyok arra, hogy az itt eltöltött időm alatt mi mindenre voltam képes, mi mindenen mentem keresztül. Ezalatt rengeteg hibát is elkövettem, de ilyen az élet – mindannyian hibázunk.
Amikor elhagytam az F1-et, a barátaim azt mondták: végre lesz időd azt csinálni, amit csak akarsz. Én viszont versenyezni akarok, folytatni a versenyzést. És ezt túlságosan is akarom ahhoz, hogy abbahagyjam. Nem tudom, mi van az ajtó túloldalán, és bár nem is ijeszt meg, de még nem állok készen arra, hogy megnézzem. Szükségem van arra, hogy kormányt ragadjak minden második héten
A pankráció fizikai színészet. A küzdőtér az én Broadway-m. Az én operaházam. Nyolc-kilenc kamera szegeződik rád, élőben megy a közvetítés. Sosem intéztem el annyival a szerepem, hogy én vagyok a legnagyobb fickó. Mindig nagy műgonddal dolgoztam ki a szövegeimet. És mindig ahhoz igazítottam a sódert, hogy aznap este milyen a közönség energiája az arénában. A komédiának helye van a ringben. A kamera előtt aztán lejjebb kellett venni a nagy gesztusokból. Ott már nem lelátóknak játszik az ember.
					
                    



















