Évről évre azt is nehéz elérni, hogy ugyanolyan jó legyél, mint tavaly, nemhogy a biológiai fakulásra még rátromfolni, és jobb időket futni. (…) Kiégés, letörés, sérülésveszély, lassulás – ez mind fenyeget. Nem elég szorgalmas, vagy tehetséges futónak lenni. Mindkettő olyan, mint egy labda. A víz alá nyomva is kiugrik. De a labdának is van szavatossági ideje, tervezett elévülése. Veszít a ruganyosságból.

Azért, mert valami önzőnek, öncélúnak vagy hiábavalónak tűnik, még nem feltétlenül rossz. Lehet motiváló is, lehet akár értelme, és a futás ilyen: tényszerű, egyszerű, és elvezet önmagadhoz.

Soha nem fogyókúráztam, már a szó is rémesen stigmatizáló és megszorító jellegű, mert a súlyvesztésnek, karcsúsodásnak nem kúrának kéne lennie, hanem ésszerű folyamatos diétának. Tudatosság, fokozatosság – no meg éberség, elvtársak!

A fogyás lehet észrevétlen szálkásodás vagy látványos is, de utóbbi kemény dolog. Nem a meló része, hanem az önmegtartóztatás. Hogy nagyobb legyen a célt vágyni, mint az agyunk által dobott jutalmakat (édesség, finom vacsora, pohár bor, friss kifli).