Őszintén bámultam azokat az osztálytársaimat, akik fürge evetkeként araszoltak a tornaterem mennyezete felé. (…) Nem lelkesített igazán, hogy ha egyszer fölkínlódnám magam, a jutalom mindössze az, hogy le lehet mászni!
Sport idézetek
Amikor az autóban ülök, szeretek vizuális módon egy tökéletes kört menni azelőtt, hogy készen állnék az első körre a versenyen.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
– Ön mióta sportriporter?
– Öt éve
– Én tizenöt éves korom óta ilyen gyorsan futok, hét éve sikeres atléta vagyok. Megnyertem a junior vébét, én tartom a junior világcsúcsot 200-on. Talán készüljön fel alaposabban, és akkor legközelebb majd nem kérdez ostobaságot. Írja be a laptopján a keresőbe, hogy Usain Bolt, és nézze meg, milyen találatokat ad ki!(Egy újságírónak válaszolta, aki Bolt doppingszer használatát pedzegette.)
Sokan azt gondolták, hogy azért akarok 100-at futni, mert a pénz motivál, hiszen a 100-asok nagyobbat kaszálnak. Most elárulom, hogy egyetlen dolog vezérelt: meg akartam úszni, hogy 400-at kelljen futnom.
Gyakran fölhánytorgatták nekem az emberek, hogy a meccsek alatt sohasem láttak mosolyogni. Erre azt szoktam válaszolni, hogy nem vigyorogni mentem oda, hanem győzni.
A szüleim sportoltak, engem is a sportra neveltek, s a mai napig szoros a kötelék: nagyon sok sportot nézek és űzök magam is.
Ahogy a férfiak többségéről, az én családom nagy részéről is elmondható, hogy imádjuk az autósportokat.
Azok számára, akik a hatvanas és hetvenes években voltak gyerekek, vagy ekkor léptek kamaszéveikbe, a nap nagy része valamilyen módon a mozgásról szólt. Sokat játszottunk kint a szabadban, elvégre akkor még nem voltak számítógépes játékok, a szüleink pedig ezzel a felkiáltással keltettek bennünket: „Ki az ágyból, irány a levegőre játszani!” És mi szépen sétáltunk vagy bicikliztünk öt-tíz kilométert mindennap, vagy esetenként jóval többet is, ha iskolába vagy a haverokhoz mentünk.
Ne tévesszen meg a látszat: a karatésok közül talán éppen a legvéznább kissrác rúgja a legnagyobbat és legveszélyesebbet! Egy sportoló ereje ugyanis belülről is jön, nem csupán a hatalmas izmokból.
Elhatározás, céltudatosság és türelem kell ahhoz, hogy képesek legyünk megváltozni, kivált akkor, ha fizikailag akarjuk magunkat formába hozni. Ebben a mai világban azt várjuk el, hogy minden gyorsan és egyszerűen működjön, és valahogy nem fűlik ahhoz a fogunk, hogy alaposan átgondoljuk és elemezzük a helyzetünket. Minden száguldjon csak széles sávon, a problémáink pedig egy kattintással legyenek megoldhatók! És persze ugyanilyen gyorsan és fájdalommentesen javuljon az egészségünk is! Sokan, akik javítani szeretnének az edzésmódszerükön és étkezési szokásaikon, sajnos túl gyorsan feladják, így az eredmények is elmaradnak. De vajon miért? A kudarc leggyakoribb oka éppen az, hogy nem tudjuk, mit is szeretnénk valójában elérni az edzéssel – türelem és kitartás kell az első naptól fogva: tudnunk kell, hogy hosszú távú projektbe vágtunk bele. Ha új és egészségesebb életet akarsz kezdeni, nem lesz elég egy kávészünet.
A sportolói múltam adott olyan tartást, amellyel minden helyzetből találtam kiutat.
Feliks Stamm, a lengyelek legendás edzője – akiről emlékversenyt is elneveztek – azt mondta rólam, hogy én vagyok a legtechnikásabb ökölvívó, akit valaha látott.
Sok mindenre megtanított a sport: a küzdeni tudásra, fegyelemre, kitartásra. Persze a sportban a siker, a győzelem a cél, az az elsődleges, de legalább olyan fontos, hogy a sport által lettem az az ember, aki vagyok.
A sport révén nagyon sok embert megismerhettem, sok országból rengeteg barátra tettem szert. A tornászok között sosem fordult elő, hogy utáltuk volna bármelyik nemzet sportolóit. Tudtunk örülni egymás sikereinek, és a verseny után ugyanúgy le tudtunk ülni egy sör mellett beszélgetni, bármi is volt az eredmény.
Mindig zavart, ha valaki jobb volt, mint én. Ha valaki szimpla szaltót csinált, akkor én duplával próbálkoztam, küzdöttem, hogy a következő versenyen már én legyek a jobb.
Edzés, edzés és edzés, enélkül lehetetlen elérni ezt az eredményt.
A futóverseny kiváló közösségépítő, és egyébként az egónak is jót tesz, amikor az ember bizonyítottan végigfut egy adott távot.
Ha harminc éven keresztül bent vagy egy sportágban, akkor szerintem egyértelmű, hogy tudni fogod hogyan oktasd azt. Hiába végzel el egy szakedzői tanfolyamot, ha a sportágadat nem csináltad elég ideig.
Egészen a sportkarrierem végig nem volt számomra olyan, hogy hétköznap. Két hét nyári leálláson kívül nem volt szünet, be volt osztva majdnem minden napom. Nem kellett azon gondolkoznom, hogy mihez kezdjek a szabadidőmmel.