A futóverseny kiváló közösségépítő, és egyébként az egónak is jót tesz, amikor az ember bizonyítottan végigfut egy adott távot.
Ha harminc éven keresztül bent vagy egy sportágban, akkor szerintem egyértelmű, hogy tudni fogod hogyan oktasd azt. Hiába végzel el egy szakedzői tanfolyamot, ha a sportágadat nem csináltad elég ideig.
Egészen a sportkarrierem végig nem volt számomra olyan, hogy hétköznap. Két hét nyári leálláson kívül nem volt szünet, be volt osztva majdnem minden napom. Nem kellett azon gondolkoznom, hogy mihez kezdjek a szabadidőmmel.
Hathónaposan már felálltam, kilenchónaposan pedig járni is tudtam. Kisgyermekként látszott, hogy a fizikai képességeim átlagon felüliek. Erősebb voltam, mint a többi gyerek és tetszett, hogy gyorsabban megtudom tanulni a gyakorlatokat.
Az a tapasztalatom, hogy néhány sportágat leszámítva a versenysportból nem lehet megélni, s kevéssé becsülik itthon. Minden téren azt látom a gyerekek, fiatalság részéről, ha adott a lehetőség, hogy sportoljanak, akkor élnek vele – hobbi szinten. A kőkemény, mindennapos edzések, az esetleges hajnali kelés már kevésbé motiválják őket.
Én imádom a tréneri munkát. Ha ez nem adatik meg idehaza, elmegyek Ternitzbe. Ott legalább megbecsülnek.
A tornasport szubjektív, de ha annyival jobbat tudtam az ellenfeleimnél, mint 2000-ben, akkor nem volt kérdés, hogy én vagyok a legjobb.
Az a dolgom, hogy keményen eddzek, harcoljak, és a legjobbat hozzam ki magamból.
Minden bajnok úgy vált azzá, hogy sosem volt hajlandó feladni.
Inkább csinálj egy kemény 40 perces edzést, mint egy másfél órás lötyögést. Többre mész vele!
Úszóként az egyik legrosszabb dolog, amikor egy nagy verseny végén úgy érzed, hogy nem készültél fel rendesen. Azt mondogatod magadnak, hogy „bárcsak többet dolgoztam volna a célba érkezésemen”, vagy „bárcsak hallgattam volna az edzőre és gyakoroltam volna a tempót az edzésen”.
Versenyek előtt zenét hallgatok, hogy felpörögjek. Segít koncentrálni.
Ha a legjobb akarsz lenni, olyan dolgokat kell tenned, amire mások nem hajlandók.
Ha túlélsz egy balettedzést, akkor bármilyen sportág edzését túléled.
Semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor trófeákat nyer az ember. Ez a legcsodálatosabb érzés.
A motorsportot én quaddal kezdtem, majd motorral, aztán gokarttal folytattam. Szóval nem rögtön a gokartba ugrottam. Az én hősöm Valentino Rossi, nem pedig egy F1-es versenyző. Ez azért van, mert amikor 5-6 éves voltam, MotoGP-t kezdtem nézni, nem pedig Forma-1-et. Ez volt az, amit imádtam. Tisztelem az F1-es versenyzőket, de egyikőjükkel sincs meg az a kapcsolat, ami 5-6 évesen alakul ki, hogy „én ez a srác akarok lenni”.
