Lehet, hogy a tévedéseink határozzák meg a sorsunkat. Ha nem hibáznánk, mi alakítaná az életünket? Ha sose térnénk le az útról, talán sose lennénk szerelmesek, nem lennének gyerekeink, és nem lennénk azok, akik vagyunk.
Ha jól akar szórakozni, szólítsa fel az utasokat, mesélje el mindegyik a maga élettörténetét; s ha csak egy is akad köztük, aki nem átkozta meg az életét, s aki nincs meggyőződve arról, hogy ő a legszerencsétlenebb flótás ezen a tág világon, bedobhat engem a tengerbe, mégpedig fejjel lefelé.
A szenvedéseiért senki sem érdemel tiszteletet. (…) Ha valaki direkt szenvedni akar, az hülye, ha pedig muszáj neki, abban nincs semmi érdem.
Az az igazi bukás, ha az ember kezéből kicsúszik a saját sorsa.
Talán a legszebb élmény, amelyben bárki részesülhet, a tudat, hogy ura a sorsának és a jövőjének.
Nem a véletlen az életünk része, a sors az, ami irányít bennünket és a furcsán hozzánk kerülő állatokat.
A saját sorsodban soha nem érzed magad olyan tehetetlennek, mint a gyereked bajaiban.
Mindenkinek ki van jelölve egy sínpár, már a születésekor s azon kell haladnia és azon mehet, amerre visz… De vannak lelkek, akik át tudnak ugrani egyik sínről a másikra s akkor a más élete elől veszik el az érvényesülés útját… és az a másik leszorul, kiesik… az nem baj: fő, hogy jó sínre kerüljön valaki… és hagyja ott a maga régi nehéz útját.
Amíg alszod álmodat, addig is mozognak az élet szálai, ahogy hagytad a fonalat, a sorsod azt csendben továbbszövi.
Úristen! Azt rendelted az ember sorsául, hogy ne legyen boldog, csak míg nem jön meg és ha csak ha már megint elment az esze!
Néha engedelmeskednünk kell a sorsnak.
Zsebes – 5.évad 1.rész
Hogy cseszné meg a sors. Miért csinálja ezt velem?
Zsebes – 5.évad 1.rész
Minden meg van írva a zajokban. Az ember múltja, jelene, jövője. Az az ember, aki képtelen hallani, az nem hallja meg az élet tanácsait, amelyeket pedig minden pillanatban kapunk. Csak aki hallja a jelen zaját, az képes biztos döntést hozni.
A végzet: bizonyos emberi alkat találkozása a történelemmel.
Ha láthatóan megjelenne előttünk az utunk vagy a végzetünk, akkor lehetőségünk nyílna el is térni a kijelölt iránytól. Márpedig, ha erre lehetőség volna, az minden előre elrendeltség végét jelentené.
Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki!
Kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk… Igen, ez alapigazság… Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól.