A múlt hatalmas hely, tele mindenféle dolgokkal. Bezzeg a jelen! A jelen pusztán egy keskeny hasadék, ahol csak egy szempárnak van helye. Az enyémnek.
A pletykák olyan gyorsan terjednek, hogy néha már azelőtt megérkeznek, mielőtt megtörténtek volna.
A hatalmon lévőknek megvan a tudásuk, de nincsenek tisztában azzal, mi kell ahhoz, hogy mindenki másnál nagyobb hatalomra törjenek. És hogy mi kell hozzá? Elsőként szerezni meg a tudást.
Gondolj az összes dologra, amit szeretsz! Akkor megtudod, mi Isten.
A szabadság és a félelem mindig együtt járnak, akár egy öreg házaspár, akik meghalnának egymásért.
Tipikus plebejus reakció gyűlölködni, ha valamit nem értesz.
Senki sem szeret engem. Épp ez az, ami miatt felkészültem az aljasság minden fajtájára, mindenkitől.
A múltban elkövetett bűnök ugyanazok, amiket a jövőben is el fogunk követni, mert az ember olyan, mint Isten: sosem változik.
A barátságos kapcsolatok veszélyesek. Kétértelműséghez, félreértéshez és konfliktushoz vezetnek, és mindig rosszul végződnek. Ellenben a hivatalos kapcsolatok tiszták, mint a tavaszi víz. A szabályaikat kőbe vésték. Nincs kockázata a félreérthetőségnek, és örökké tartanak.
A szerkesztők félős, csőlátású alakok. Egyikük indokolatlanul morbidnak nevezte az írásaimat és pszichológiai segítséget sürgetett.


