Nagy különbség van azon gyerekek között, akik olyan családban élnek, ahol bármikor elfogyhat a pénz, és azok között, ahol nem ez a helyzet.
Annyi pénzt adok a gyerekeimnek, hogy képesek legyenek tenni valamit, de annyit nem fogok adni, hogy képesek legyenek arra, hogy semmit ne kelljen tenniük.
Olyan embereknek dolgozni, akiktől hasfájásod lesz, olyan, mint pénzért házasodni. Minden körülmények között szörnyű ötlet, ám akkor kifejezetten idióta dolog, amikor az ember már eleve gazdag.
Mindig tudtam, hogy gazdag leszek. Egy percre sem kérdőjeleztem meg.
Jegyezd meg magadnak, hogy pénzt elutasítani csak a milliomosoknak és a hülyéknek van joguk.
Pénz, pénz-pénz-pénz, pénzecske
Jöjj-jö-jö-jö-jöjj ide
Pénz, pénz-pénz-pénz-pénz-pénz-pénz, pénzecske
Pénz, most jöjj ide-e-e!
Kétfajta vállalkozót szoktam megkülönböztetni: van a pénzcsináló és az alkotó típus. Én az utóbbiak közé tartozom. Jó dolog pénzt keresni, de fontosabb, hogy valami maradandót, valami értéket alkossak. És aki alkot, aki létrehoz, az általában tisztában van a vagyonával.
Nem ülök rá a pénzre, de nem is költök fölösleges dolgokra. A múltkor elkísértem vásárolni a feleségemet, és szólt, hogy látott egy nagyszerű farmert. Mondom neki, drágám, annyi farmerom van, hogy az életem végéig elég lenne. A pénzszórás nem boldogít, de ha megtetszik valami, akkor megveszem.
Az egyik nagynéném elevenítette fel a nővérem ötvenedik születésnapján. Ő mesélte, hogy hatéves lehettem, amikor egy családi ebédnél ott ültem az ölében, és megkérdezte az édesapámat, hogy mi lesz a két gyerekéből. Mire az apám azt mondta, hogy az Emsike kitűnő tanuló lesz, a Levike meg milliomos.
Ha valaki úgy kezd el akár tanulni, akár dolgozni, hogy én pénzt akarok keresni, az egy nagyon hibás döntés, mert a pénzre fókuszál, nem az értékteremtésre és a minőségre.
Furcsa dolog a pénz. Ha van pénze az embernek, annak pusztán annyi értelme van, hogy szabadnak érezze magát, és most, bár mondhatjuk, hogy van valamennyi pénzem, mégsem érzem szabadnak magamat.
Most már tudományos módszerekre van szükség, hogy mindenki jóllakjon. Talán így van. De az anyatermészet közben szét lett zúzva, és az egész a pénz miatt történt.
Tetszik nekem, amit Charles Bukowski mondott a pénzről: a pénz varázslatos dolog. Az ember sok mindent megszerezhet általa. Elköltheti, készíthet belőle filmeket, jótékony célra fordíthatja. Az ember nemcsak azért szerez pénzt, hogy még több legyen. Nem szeretem azt, aki így gondolkodik. Biztos van benne ráció, de én nem ilyen vagyok.
Egyetlen módon lehet egymilliót keresni a támogatóim révén: rengeteg és épületes látványossággal kell szolgálni nekik, és nagyon olcsón.
A pénzkeresés csupán az egyik része a család jóllétének, és nem feltétlenül fontosabb, mint az, hogy hogyan szervezzük az életünket, hogyan neveljük a gyerekeinket. Egyáltalán, valóban neveljük, vagy csak ellátjuk őket?
A harácsolás és az illetlen költekezés az ember „erkölcsi” privilégiuma.
Minden más dolog csupán egyetlen kívánságunkat, egyetlen szükségletünket bírja kielégíteni: az eledel csak az éhesnek jó, a bor az egészségesnek, orvosság a betegnek, a bunda csak télen, a nő az ifjúnak való és így tovább. Mindez tehát csak relatíve jó. A pénz az egyetlen abszolút jó, mert nem csupán egyetlen konkrét szükségletet elégít ki, hanem általában a szükségletet.
Jómód vagy gazdagság elvesztése után, mihelyt az első fájdalom elmúlt, rendes hangulatunk nemigen különbözik az előbbitől.
Elutasítom az anyagi javak fontosságát hangsúlyozó értékrendet.