A családdal töltött minőségi idő olyan kincs, amit nem lehet pénzen megvásárolni.
A pénzügyi problémák megnyitják a gazdagsághoz vezető út kapuját. (…) Az emberek nem keresik a bőséget, amíg kényelmesen élnek. Az embereknek biztatásra vagy kétségbeesésre van szükségük ahhoz, hogy életükön változtassanak.
Nincs szegényebb azoknál az embereknél, akiknek nincs becsületük, vagy nincs önbecsülésük. Függetlenül attól, hogy milyen vagyonnal rendelkezik valaki, sohasem érezheti magát vagyonosnak, és bármilyen vagyon, amit összegyűjt, csak időleges, ha nem tisztességes.
Aki azért nem költ reklámra, hogy pénzt takarítson meg, az ennyi erővel az óráját is megállíthatná, hogy időt takarítson meg.
A megfelelő bér nem a legalacsonyabb összeg, amiért egy ember még hajlandó dolgozni, hanem az a legmagasabb összeg, amit a vásárló még tartósan meg tud fizetni.
Több mint hét évnyi kaliforniai kormányzóság alatt nagyjából 200 millió dollár értékű filmszerepről mondtam le, és nagyjából 40 milliót költöttem a saját zsebemből választási kampányokra és egyéb költségekre.
Nem a szegénységre kell odafigyelni, hanem a vagyonra, és az ezzel járó hatalomra, melyet éppúgy lehet jó, mint rossz cél érdekében felhasználni.
A pénz nem tesz boldogabbá. Most 50 millió dollárom van, de ugyanolyan boldog vagyok, mint amikor 48 millióm volt.
Amikor a gazdagság beállít, akkor olyan gyorsan jön és olyan bőséggel, hogy azon fogsz csodálkozni, hogy eddig hol volt az életedből.
Nem fogom azt mondani, hogy nem érdekel a pénz. A pénz igenis fontos. De nem a legfontosabb. Amikor elérsz az életed egy bizonyos pontjára, akkor a pénz már nem fog motiválni.
Ha a pénz jelenti számodra a függetlenséget, soha nem éred el. Az egyetlen igazi biztonságot, amit egy ember elérhet az életben a felhalmozott tudás, tapasztalat és képesség jelenti.
A valóságban nem a munkaadó fizeti a béreket, hanem a termék, a vezetés pedig szervez; úgy szervezi a termelést, hogy a termékek képesek legyenek fizetni.
Dan hadnagy egyszer felhívott és azt mondta, többé nem kell törődnünk a pénzzel, én meg azt feleltem: az jó, egy gonddal kevesebb. Mama mindig azt mondta, hogy az embernek csak annyi vagyon kell, amiből megél, a többi csak felvágásra meg fennhéjazásra való.
Világi értelemben a pénz egy mutatója annak, hogy mennyire becsülünk meg valamit.
1995-ben mindössze 7 dollár volt a zsebemben, és két dolgot tudtam: úgy le vagyok égve, mint a pokol, de egy nap nem leszek!