De ha elmennek a felhők, kék az ég – olyan kék, hogy muszáj nevetni, és azt akarom, hogy az idei nyár is kék legyen, és akkor nevetek, és boldog leszek egész nyáron.
Janikovszky Éva
1926. április 23. - 2003. július 14.
Kossuth- és József Attila-díjas író, szerkesztő
Janikovszky Éva idézetei humorral és szeretettel mutatják be a mindennapi élet apró helyzeteit. Gondolatai könnyed, mégis elgondolkodtató formában segítenek megérteni önmagunkat és egymást.
Az igazi anyanevelés a tinédzser korban kezdődik, és életfogytiglan tart. Valószínűleg ez is inkább ösztönös, mint tudatos, ám célratörő és hatékony.
És hazafelé azon gondolkoztam, mért van az, hogy az a könyv, amit egy felnőtt szeretne elolvasni, mindig érdekesebb, mint az a könyv, amit nekünk kell elolvasnunk. Még akkor is, ha a kettő véletlenül ugyanaz.
Mert van bennünk elem. Elemmel születtünk. Sokféleképpen nevezik ezt az elemet: léleknek, szívnek, érzelemnek, életkedvnek; végül is mindegy, de bennünk van. És igényli a kapcsolatokat, a beszélgetést, az eszmecserét, a kommunkációt.
Az én gyerekkoromban – vagy hetven éve – még komolyan vették a felnőttek azt a mondást, hogy úgy tanul a gyerek, ha kérdez. És igyekeztek is válaszolni.
Mert a boldogságot nem lehet bespájzolni. A boldogságot (no, adjuk alább: az örömöt) újra meg kell keresni, és meg kell találni.
A kedvesség kicseng egy ember hangjából is, még ha csak annyit mond: szia! vagy jó napot kívánok! A kedvesség ott csillog egy ember szemében, pillantásában. De leginkább talán a mosolyában. Nem a fényképek – csíííz! – mosolyára gondolok, hanem arra a személyhez szólóra, amely címzetten, a másiknak szól, s lehet, hogy nem hófehér fogakat villant elő, de melegít, jólesik, és viszonzásra ösztönöz.
Más népek reggeliző szokásaitól eltérően, a gyümölcslé fogyasztását párlat formájában jobban kedveljük, mint dzsúzként.
Most már tudom, hogy miből lesz az önálló kisvállalkozás. Abból, amit az ember el akar mondani a többieknek, de nem hallgatják meg.
Van az úgy, hogy az ember végignéz egy filmet, s csak jóval később érti meg azt, amit látott. Jóval később döbben rá, hogy amin nevetett, az tulajdonképpen sírni való, és amin meghatódott, az inkább nevetséges, mint szomorú.
Bizony itt a karácsony. Ha gazdag ajándékokra nem is telik, de csöngjenek a telefonok, nyíljanak az ajtók. Kis törődés, figyelem, mosoly. Manapság ez a hiánycikk.
Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél.
Jegyezzük meg, hogy csak úgy tanulhat meg valamit az ember, ha hagyják, hogy csinálja.
Én mindig a születésnapomon szoktam nőni, mert apukám akkor mér meg.
Ha én felnőtt volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék feleségül, aki sikít ugyan, ha meglát egy levelibékát, de nem mondja rá, hogy undorító és phuj.
Mert mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.
Egyes becslések szerint a felnőtt magyar lakosság 43,27 százaléka a hajnali órákban határozza el, hogy másnap fogyókúrát kezd. Mert aznap még nincs másnap.
Janikovszky Éva idézetek – gyermeki őszinteség, humor és életbölcsesség
Janikovszky Éva a magyar irodalom egyik legkülönlegesebb hangú írója volt, aki páratlan érzékenységgel tudta megszólaltatni a gyerekek és a felnőttek belső gondolatait.
Írásaiban a hétköznapi helyzetekből bontakozik ki az emberi lélek humora, bizonytalansága és szerethetősége – mindig egyszerűen, mégis rendkívül pontosan.
A Janikovszky Éva idézetek a mindennapok apró igazságait ragadják meg. Szavai gyakran mosolyt csalnak az arcunkra, miközben finoman tükröt tartanak elénk: a családi kapcsolatok, az önmagunkkal való küzdelmek és a felnövés örök dilemmái mind visszaköszönnek bennük. Humora sosem bántó, inkább felszabadító és megértő.
Ez a gyűjtemény azokhoz szól, akik hisznek abban, hogy a legegyszerűbb mondatok hordozzák a legmélyebb bölcsességet.
Janikovszky Éva gondolatai arra emlékeztetnek, hogy az életet nem kell túl komolyan venni ahhoz, hogy komolyan megértsük – elég hozzá egy kis őszinteség és jóindulat.