Minden kütyümet odaadnám, ha egy délutánt Szókratésszel tölthetnék.
Ha csak ülsz és figyelsz, észreveszed, milyen fáradhatatlan elméd. Ha megpróbálod lenyugtatni, az csak ront a helyzeten, de egy idő után mégiscsak megnyugszik, és amikor ez megtörténik, képes leszel arra, hogy egészen finom dolgokat is meghallj. Ez az, amikor intuíciód kezd kibontakozni, és kezded a dolgokat sokkal tisztábban látni, és kezdesz sokkal inkább a jelenben élni. Az elméd szép lassan lelassul, és a pillanat hatalmasra tágul. Sok olyat meglátsz, amit azelőtt nem láttál. Ez az elmélet, ezt kell gyakorolni.
Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.
Ki kell derítened, hogy mi az, amit szeretsz. Ez ugyanúgy igaz a munkára, mint a párkapcsolatokra. A munkád tölti ki az életed jelentős részét, ezért ha igazán elégedett akarsz lenni, hinned kell benne, hogy jó munkát végzel. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha szereted, amit csinálsz. Ha még nem találtad meg, keresd tovább, ne add fel! Mint az a szívügyekkel lenni szokott, itt is tudni fogod, hogy mikor találtad meg az igazit.
Napi szokásaink miatt vagyunk ott, ahol vagyunk, s vagyunk azok, amik vagyunk.
Nekem olyan a meditáció, mint a napi fürdés. Azt, hogy az ember megmossa a testét, természetesnek veszi a társadalom, de fura módon azzal nem foglalkozunk, hogy megtisztítsuk az elménket a zajtól.
Elég jó kiállású vagyok ahhoz, hogy a hölgyek szíve meghasadjon, viszont nem vagyok annyira jó pasi, hogy a férfi nézők kételkedjenek a valódiságomban.
Ha mások elvárásainak akarsz megfelelni, különösen a negatív emberekének, akkor soha nem fogsz eredményt elérni.
Bármilyen körülmény, amit ember csak ismerhet, minden tévedés, minden kudarc és minden szívfájdalom roppant hasznossá válhat, ha valaki úgy viszonyul hozzájuk, hogy azok természetét és célját meg akarja érteni.
Lelki beállítottságod a legfőbb tényező, ami feléd vonzza az embereket, s barátaiddá teszi, vagy épp elriasztja őket, attól függően, hogy beállítottságod pozitív-e vagy negatív. Egyedül te vagy az, aki meghatározhatja, hogy melyik eset álljon fenn.
Mindenki titkol valamit. Vannak sötét zugaink, amit nem fednénk fel a világ előtt. Ezért úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Szivárványba burkolózunk. És talán így a legjobb. Mert bizonyos zugok nagyon sötétek.
Nagyon sok ember küzd mentális problémákkal, szürkének látják a hétköznapjaikat, a világot, de újra felépíthetjük az életünket, ha elkezdjük élvezni a legkisebb dolgokat.
Minden sikeres színész, aki csak minimális mértékben is képes az önreflexióra és nem vakítja el teljesen az arrogancia és a hiúság, a szíve mélyén pontosan tudja, hogy a „hétköznapi kisemberekkel” szemben a sors végtelenül elkényeztette. Ha ezzel nincs tisztában, vagy elfelejtette, akkor a siker nem válhat javára!
Sok mindent el tudok viselni, és el is viseltem, azelőtt is, hogy híressé váltam volna, és azután is, de a tiszteletlenséget nem tűröm.
Voltam falánk lettem undorodó
immáron mindkettőt utálom
csak ami bennem van még rejtező
azt fürkészem amíg meg nem találom.
Sok mindent magamba zárok és csak a legszűkebb körnek mondom el a kétségeimet.
Könnyű beleesni a „szegény én, jaj én szegény” típusú érzésekbe. Arról szól pl. a Crawling című dal, hogy miért vagyok én az oka annak, hogy így érzem magam. Valami van bennem, ami lehúz.
Nem tudom, más is így van-e ezzel, de néha nehéz számomra az élet. Néha nagyszerű, de néha nagyon nehéz. És mindegy, éppen hogy vagyok, mindig azon kapom magam, hogy bizonyos viselkedési mintákkal küzdök… Mindig ugyanabba ragadok bele újra és újra, és akkor azt kérdezem magamtól: hogyan jutottam megint ide, hogyan kerültem megint ebbe?
Nem zavar, ha tudják az emberek, hogy problémám van az ivással. Ez vagyok én, és tulajdonképpen szerencsésnek érzem magam, mert képes vagyok tenni ellene.
Az egyetlen személy, aki visszatartott engem a boldogságtól, az én magam voltam.
