A legnagyobb ellenség önmagad vagy. Harcolj vele. Tanulj tőle. Dolgozz rajta. Fordítsd át a negatív energiákat pozitívvá. Külső ellenséggel harcolni könnyű. A legfontosabb a belsődben rejtőző ellenség.
Önismeret idézetek
1232 idézet
Az emberi nyomorúságból az, ami elkerülhető lenne, nem elsősorban a butaság, hanem a tudatlanság, a tudni nem akarás miatt létezik még ma is. Az önismeret hiánya az, ami a legpusztítóbb.
Aki makacsul kitart tévedhetetlensége mellett, bizton számíthat rá, hogy elmaradhatatlan kísérője lesz a gyakran súlyos, mélyreható tévedés. De már minimális önismeret is lényeges javulást idézhet elő – azon az áron, hogy időnként szemrehányásokat kell tennünk magunknak.
Mire jó a víztükör, ha te nem tudsz úszni, drágám?
Mire jó a napsütés, ha az éjszakának élsz?
Mire jó a csillagfény, ha te napszemüvegben alszol?
Mire jó a sok haver, ha önmagadtól is félsz?
Az légy, aki vagy,
Érezd jól magad,
És ha elhajózol hosszú vizeken,
Néhány kikötő még útba ejthető,
De úgyis visszaérkezel.
Nem könnyű boldogságra találnunk önmagunkban, csakhogy sehol másutt nem lelhetünk rá.
A boldogság egyik titka az, hogy tudomásul vesszük, milyenek vagyunk.
Csak akkor lehetünk
mindannyian együtt boldogok,
ha önmagunkból azt ajándékozzuk,
amire a másiknak szüksége van.
„Nincsenek barátaim – a lelkem a barátom.” Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül vagyok, baráttalan magányban, hanem azt, hogy a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságomtól függ.
Ha az emberi elme szárnyalását gúzsba kötő kötelék kibomlik, és az ember felismeri képességeit – valós, korlátok nélküli lehetőségeit – akkor, azt hiszem, a pokol kapui megremegnek a félelemtől, s a mennyország harangjai megkondulnak örömükben!
Alapvetően félünk attól, hogy azzá váljunk, ami a legtökéletesebb pillanatainkban, a legtökéletesebb helyzetekben, a legnagyobb bátorság közepette felsejlik előttünk. Élvezzük és felvillanyozódunk a magunkban talált lehetőségektől ezekben a futó pillanatokban, mégis folyamatosan gyengeségtől, ijedtségtől és félelemtől reszketünk, ha meglátjuk őket.
Már régen észrevettem magamnál, hogy senkiben sem keltek félelmet. Ez eléggé különbözik attól, ha valaki kedves, nem igaz? Azt hiszem, hogy van bennem eldugva egy kis rejtély. De az nem a rosszindulat. Azért nem alakítok rossz embereket, mert a többségükhöz kell egy bizonyos szintű rosszindulat, amit nem hiszem, hogy én tudnék színlelni.
Néhány ember esténként úgy bújik ágyba, hogy azt gondolja „Na ez egy jó nap volt”. Én azok közé tartozom, akik azt kérdezik maguktól: „Hogy rontottam el a mai napom?”
Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár.
Kiszámíthatatlan, kit találok vonzónak. Teljesen véletlenszerű, magam is mindig megdöbbenek rajta.
A képességeidet és adottságaidat tekintsd az értékeidnek!
Sok évet azzal töltöttem, hogy csak próbáltam átvergődni a dolgokon, csak hogy ne érezzek semmit, de megtanultam magamtól, hogy jobb itt lenni, és éberen tudatában lenni mindannak, ami történik. Az érzések – a jó és a rossz -, minden változik, de türelmesnek kell lenni, mert ez sohasem azonnal történik meg, sohasem akkor, amikor szeretnéd; legalábbis én így tapasztalom, de ha nem vagyok éber, akkor lemaradok róla.
Amíg az ember alszik, nem figyelhet oda, hogy elnyomja a jobbik énjét. Alvás közben elszabadul a jobbik énünk, és agyongyötör bennünket a szemétségeinkért.
Válságban mutatkozik meg legjobban az igazi énünk.